Gyöngyösi Márton, a Jobbik parlamenti képviselője hasonlóképpen látja a helyzetet. Szerinte kevés az esély a kelet-európai régió fölzárkózására, amikor a rendszerváltást követően arra bírták rá Kelet-Európát a nyugati országok, hogy privatizáljanak, árulják ki a nemzeti vagyont és adókedvezményekkel, állami támogatással támogassák a nyugati tőke betelepedését. A hívószó azóta és most is az olcsó munkaerő. A magyar miniszterelnök például a mai napig azzal kampányol külföldön, hogy nálunk olcsó a munkaerő és jól képzett, ezért települjön ide a tőke. A gond az, hogy az egész régióban hasonló verseny folyik a multinacionális befektetőkért. Vagyis egyfajta modern gyarmatosítás zajlik, miközben a nemzeti kormányok nem költenek eleget az oktatás, az egészségügy, az innováció fejlesztésére, ami pedig a kitörés alapja lehetne.
További fontos problémának nevezte, hogy az uniós kohéziós források részben korrupcióra mennek el, részben pedig visszafolynak a nyugati országok multinacionális cégeihez. Nem véletlen, hogy Günther Oettinger, az uniós büdzsé felügyeletével megbízott biztos egy kérdésre válaszolva korábban azt mondta, azért nem vonják meg Magyarországtól és Lengyelországtól az uniós támogatásokat, mert az nem tetszene a nyugati cégeknek, amelyek bőven hozzájuthatnak ezekhez a forrásokhoz a brüsszeli pénzek elosztásakor. Ám ha az uniós tisztségviselők és a kormányok nem akarnak lépni, akkor a népnek kell, erre ad lehetőséget az alapokmány, amikor lehetővé teszi a polgári kezdeményezéseket. Ezt használta ki az a nyolc kelet-európai ország, amely kezdeményezte az egyenlő munkáért egyenlő bért mozgalmat. Ha sikerrel jár a kezdeményezés, akkor bekerülhet az alapokmányba, s ezzel minden uniós eszköz elérhetővé válik ahhoz, hogy megoldják a problémát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!