Soha nem volt ilyen magas a magyar államadósság összege, mint most: az év végére a kormány előzetes becslése szerint 27,5 ezer milliárd forinton tetőzhet az adósság, amely a 2010-es kormányváltást megelőző év végén még csak 20,4 ezer milliárd forintot tett ki. Vagyis az elmúlt nyolc évben – a második és a harmadik Orbán-kormány regnálása alatt – több mint hétezermilliárd forinttal nőtt a nominális államadósság összege. Ebben még nincs benne a magánnyugdíjak államosításából származó mintegy 2200 milliárd forintos összeg, amit közvetlenül adósságcsökkentésre fordított a kabinet. Ezzel együtt 9,3 ezermilliárd forintos a növekmény, vagyis a jelenlegi államadósság harmada az Orbán-kormány elmúlt nyolc évének a „teljesítménye”. Ez nagyjából a háromnegyede a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok nyolcéves regnálása alatt keletkezett 12,5 ezermilliárd forintos adósságnövekedésnek.
Fontos különbség azonban, hogy a szocialista kabinetek időszakára esett a 2008-as nagy gazdasági és pénzügyi válság, amikor Magyarország a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítsége nélkül csődbe ment volna, miközben az Orbán-kormány abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a válságot követően egy rég nem látott jó hangulat lett úrrá a nemzetközi pénzpiacokon. Soha nem voltak ilyen alacsonyak a kamatok, a magyar állam tartozását rekordolcsón lehet finanszírozni. Ehhez jönnek még az Európai Uniótól érkező több ezermilliárd forintos támogatási források, amelyek egyfajta modern Marshall-tervként ingyen, vagyis vissza nem térítendő pénzügyi támogatást jelentenek az országnak. A fideszes kabinetek tehát igen kedvező makrogazdasági környezetben hozták a nemzetközi pénzügyi válság idején regnáló szocialisták adósságnövekedésének 73 százalékát. Nem túl jó eredmény, s ebben még nincs benne az állami Eximbank mintegy 700, és a kínai vasútépítésre felvett mintegy 550 milliárd forintos hitelvállalás, valamint a Paks II. építésére felvett mintegy 3000 milliárd forintos kölcsön. A következő években ezek is jelentősen növelik az adósságot.
