Egyenlőtlen fejlődés jellemzi a nagyvárosokat és általában a településeket Romániában, ahol a lélekszám alakulása hűen tükrözi az adott mikrorégió gyarapodásának – vagy adott esetben hanyatlásának – mértékét. A jelentős elvándorlás és a kedvezőtlen demográfiai mutatók miatt a nemrég még 22 milliós ország lakosságának száma néhány évtizeden belül akár 7-8 millió fővel is apadhat.
Számos romániai település dinamikus fejlődésnek indult az utóbbi időben, ami elsősorban abban csapódott le, hogy a népesség száma látványosan megugrott e városokban vagy községekben. A bukaresti statisztikai intézet által közzétett kimutatás szerint az előző évtizedben több településnek megháromszorozódott a lakossága, máshonnan azonban menekülnek az emberek.
Az ország több mint 3000 közigazgatási egysége közül 2300 településnek csökkent a lélekszáma 2007 és 2017 között, 900 esetében regisztráltak lakosságszám-növekedést, és öt helységben maradt azonos a népesség. A látványos gyarapodás többnyire a nagyvárosok vonzáskörzetére jellemző. Például a Bukarest közeli Bragadiru, Popesti-Leordeni és Chiajna városok lélekszáma másfélszeresével nőtt a jelzett időszakban, valamint a kelet-romániai Jászvásárhoz (Iasi) közeli Grajduri, valamint a bánsági Temesvárral összenövő Gyüreg lakossága is csaknem kétszeresére gyarapodott.
Románia legdinamikusabban fejlődő településének ebből a szempontból a Kolozsvár nyugati bejáratánál fekvő Szászfenes nagyközség számít, amelynek megháromszorozódott a lélekszáma. A kincses város egyik alvóvárosává előlépő településen már harmincezren élnek, miközben 2007-ben még csak nyolcezerre rúgott a lakosságszám. Románia legnagyobb községében óriási ingatlanberuházások történtek az utóbbi tíz-tizenöt évben, több tízezer lakás épült Szászfenesen, ahová sokan kitelepültek Kolozsvárról.
Egyébként érdekes jelenség ütötte fel a fejét az ország keleti, az Európai Unión kívüli Moldovai Köztársasággal határos megyéinek számos településén. Rengeteg nagyközség és kisváros lakosságának száma annak köszönhetően ugrott meg, hogy a román állampolgárságot igénylő Pruton túliak – becslések szerint több tízezer polgár – papíron lakcímhez jutottak Romániában, így pedig szabadon munkát vállalhattak valamelyik nyugat-európai uniós országban. – Miközben a lakosság lélekszáma papíron több mint nyolcezerre rúg, településünknek valójában csak kétezer állandó lakosa van, a többiek olyan betelepülő besszarábiaiak, akik Spanyolországban, Nagy-Britanniában vagy Németországban dolgoznak, nem is látjuk őket – nyilatkozta Georgel Popa, a román–moldovai határ közelében fekvő község polgármestere.
Ezzel egy időben nő az egyre inkább elnéptelenedő települések száma Romániában. A magyar–román határ mentén fekvő, Szatmár megyei Avasújváros község lakossága például megfeleződött, a lélekszáma 3800-ra zsugorodott az előző tíz évben, az apadás oka pedig mindenekelőtt a masszív elvándorlás. E „haldokló” települések lakossága többnyire külföldön vállalt munkát, mások ugyanakkor a belföldi nagyvárosokat választották. Románia legnépesebb városa egyébként értelemszerűen a 2,1 millió lakosú Bukarest, a fővárost pedig Jászvásár (371 ezer lakos), Temesvár (331 ezer), Kolozsvár (323 ezer) és Konstanca (315 ezer) követi. A statisztikai intézet kimutatása alapján a belföldön migráló lakosok többnyire a gazdaságilag fejlődő nagyvárosokat keresik, ahol könnyen találnak jobban fizetett munkahelyet. A bukaresti intézet szakértőinek előrejelzése, hogy a jelenleg 19,8 milliós lélekszámú ország lakossága a negatív szaporulat és a kivándorlás miatt 2060-ra 16 milliósra csökken. Ez viszont a legoptimistább becslés, a legborúlátóbb változat szerint ugyanis Románia lakossága négy évtized múlva nem éri el a 13 millió főt.
