A menedzser elmondta, egy gálával már akkor elkezdődnek a kiadások, amikor fejben megfogalmazódik a rendezvény gondolata, ugyanis a ringbe lépő sportolókhoz, magához az eseményhez, illetve a helyszínhez kapcsolódóan is rengeteg költség merül fel. – Egy eseményen összesen négy munkatársam dolgozik, akik megközelítőleg hatvan alvállalkozót irányítanak. Egy világbajnoki címmeccs összköltségét mindig a két ökölvívó mérkőzésdíja határozza meg, ugyanis az egyéb szolgáltatások, mint az utazás, a szállás, az edzéslehetőség, a helyszín bérleti díja vagy a gálán használt látványtechnika árai csak minimálisan térnek el egymástól. Az ökölvívók a meccsüket követően számla ellenében kapják meg a kialkudott jussukat, és a bokszolóim döntő többsége a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata szabályai szerint rója le a járulékait az államnak. Nem titok, többször fizettem már ki nyolc számjegyű összeget is sportolóknak: korábban Nagy „Csonttörő” Jánosnak, míg most Szellő Imre a legmagasabban kvalifikált és legjobban fizetett bunyósom – fogalmazott Rácz Félix.
Természetesen a televíziós jogdíjak jelentik a gálák egyik legbiztosabb bevételi forrását. Ezzel kapcsolatban kiemelte, egy francia, német vagy svéd menedzser hasonló bevétele számszerűen ugyanakkora mint az övé, azzal a kis különbséggel, hogy amíg az ő jogdíjának pénzneme forint, addig az említett szakembereké euró. – A televíziós jogdíj itthon fix, az esemény rangjától függetlenül mindig egy bizonyos összeget kapok. Ez egy olyan alap, amire számíthatunk, ugyanakkor az esemény minőségét nem követi a jogdíj összege, mint Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban – tette hozzá a menedzser.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!