Jövedelmező üzletággá fejlődött az elmúlt évtizedekben a profi ökölvívás, amely nemcsak a bokszolókat és az edzőket, hanem a menedzselésükre, a meccseik szervezésére alakult csapatokat, valamint egész világszervezeteket tart el. Jelenleg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az első számú fellegvára a professzionális bunyónak, ahol egy-egy fajsúlyosabb gála dollárszázmilliókat mozgat meg. Pénzügyi szempontból a csúcsot az évszázad meccsének kikiáltott Mayweather–Pacquiao-összecsapás jelentette: a 2015-ös Las Vegas-i meccs jegybevétele – 1500 dollártól (428 ezer forint) 10 ezer dollárig (2,8 millió forint) terjedő belépőárakkal – 74 millió dollárra, a fizetős tv-bevételek 300 millió dollárra rúgtak. Ezekhez adódtak az egyéb szponzoroktól származó pénzek, így összesen 400 millió dollár körül alakult a befolyt összeg, amelyből Floyd Mayweather 120, míg Manny Pacquiao 80 millió dollárt tehetett zsebre. Az európai piacon a londoni Wembley-ben tavaly rendezett nehézsúlyú Anthony Joshua–Vlagyimir Klicsko-összecsapás volt a csúcs: 90 ezer néző vásárolta meg a 40 és 2000 font közötti árú jegyeket, a két ökölvívó pedig 40 millió fonton osztozott testvériesen. Ezt megelőzően a szigetországban a szintén telt házas Carl Froch–George Groves meccs tartotta a rekordot 22 millió angol fonttal.
Magyarországon egyelőre elképzelhetetlenek ezek az összegek. Legutóbb február 16-án Budakalászon telt meg teljesen a sportcsarnok, ahol a Bokszvilágszervezet (WBO) interkontinentális öve volt a tét. A hazai profiboksz-élet legismertebb szervezője, promotere, Rácz Félix lapunk érdeklődésére elárulta, az esemény az elmúlt időszak legdrágább hazai rendezvénye volt a maga nettó 24,7 millió forintjával. – Évente nyolc gálát rendezünk, a helyszín eldöntésében sok szempont játszik szerepet: van-e helyi ökölvívó, aki megmozgathat lokális támogatót, illetve miként zajlik a jegyértékesítés. Hogy kik lépnek a szorítóba, az adja magát, hiszen az év elején általában két csoportba osztom a sportolóimat, és felváltva bokszoltatom őket. Egy eseményen általában hat-nyolc mérkőzésre kerül sor, ebből kettő vagy három címmeccs. Itthon 2500 és 20 ezer forint között tudunk értékesíteni belépőket, és általában a hetven-nyolcvan százalékig telt ház már nullszaldós, míg onnan felfelé mondhatjuk nyereségesnek az eseményt – jelentette ki a Felix Promotion tulajdonosa.
A menedzser elmondta, egy gálával már akkor elkezdődnek a kiadások, amikor fejben megfogalmazódik a rendezvény gondolata, ugyanis a ringbe lépő sportolókhoz, magához az eseményhez, illetve a helyszínhez kapcsolódóan is rengeteg költség merül fel. – Egy eseményen összesen négy munkatársam dolgozik, akik megközelítőleg hatvan alvállalkozót irányítanak. Egy világbajnoki címmeccs összköltségét mindig a két ökölvívó mérkőzésdíja határozza meg, ugyanis az egyéb szolgáltatások, mint az utazás, a szállás, az edzéslehetőség, a helyszín bérleti díja vagy a gálán használt látványtechnika árai csak minimálisan térnek el egymástól. Az ökölvívók a meccsüket követően számla ellenében kapják meg a kialkudott jussukat, és a bokszolóim döntő többsége a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata szabályai szerint rója le a járulékait az államnak. Nem titok, többször fizettem már ki nyolc számjegyű összeget is sportolóknak: korábban Nagy „Csonttörő” Jánosnak, míg most Szellő Imre a legmagasabban kvalifikált és legjobban fizetett bunyósom – fogalmazott Rácz Félix.
Természetesen a televíziós jogdíjak jelentik a gálák egyik legbiztosabb bevételi forrását. Ezzel kapcsolatban kiemelte, egy francia, német vagy svéd menedzser hasonló bevétele számszerűen ugyanakkora mint az övé, azzal a kis különbséggel, hogy amíg az ő jogdíjának pénzneme forint, addig az említett szakembereké euró. – A televíziós jogdíj itthon fix, az esemény rangjától függetlenül mindig egy bizonyos összeget kapok. Ez egy olyan alap, amire számíthatunk, ugyanakkor az esemény minőségét nem követi a jogdíj összege, mint Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban – tette hozzá a menedzser.
