– Elvállalná a miniszterelnöki tisztséget, ha az ellenzék győzne április 8-án, és szakértői kormányt alakítana?
– A feleségem jól ismeri a választ, de beszélgetésünk pillanatában igencsak hipotetikus a kérdés, hiszen még csak elképzeléseink, reményeink lehetnek a hét végi választás eredményéről. A kérdés akkor lesz aktuális, ha már tudjuk, melyik párt hány mandátumot szerzett, ki kapta meg a kormányalakítási felkérést a köztársasági elnöktől.
– Azért is kérdeztem a hajlandóságáról, mert az MSZP és a Jobbik arról beszél, hogy szakértői kormányra lenne szükség az ellenzék győzelme esetén.
– A szakértői kormánynak van racionalitása, hiszen ellenzéki győzelem esetén nagyon eltérő indíttatású pártoknak kellene együtt kormányozniuk, amit leghatékonyabban technokrata kormánnyal lehetne megvalósítani, amely mögött az ellenzéki pártok frakciói állnának.
– Bárki is lesz az új kormányfő, mi lenne a legfontosabb feladata a politikai és a gazdasági életben?
– Az elmúlt nyolc évben nagyon sok aknát rejtett el a jelenlegi kurzus a jogszabályok között, amelyek megnehezíthetik a jövendőbeli kormány dolgát. Ezért feltétlenül egybehangzó akarat kell a jövendőbeli kormánypártoktól, hogy ezeket az akadályokat mihamarabb meg kell szüntetni. Én egyébként azt sem zárnám ki, hogy a jelenlegi kormánypártok padsoraiban is ülnek olyanok, akik egyetértenek ezzel. Hiszen a személyre vagy adott szituációra szabott jogszabályok nagyon félrevihetik a kormányzást és ezzel az országot, ahol a jelenlegi kormánykörök hatalomgyakorlása egyre messzebb kerül a népakarattól. S ennek az árát egyszer meg kell fizetni.
– Konkrétan milyen jogszabályokra gondol?
– Nincs meggyőző magyarázat arra, hogy vajon miért szavazhat egészen más szabályok szerint egy határon túli, magyarországi lakhellyel nem rendelkező szavazó, mint a Nyugat-Európában dolgozó magyar állampolgár, ez egyértelműen igazságtalan megkülönböztetés. Vagy itt vannak a kamupártnak nevezett képződmények, ezek a választási csalás melegágyai, amire ráadásul milliárdokat költ az állam. És ezek csak példák, egy sor fontos alkotmányossági változtatásra van szükség. A szükséges jogszabályi feladatokat elvégezheti egy olyan szakértői kormány, amelyben az adott terület hozzáértői találhatják meg a megoldást.
– Milyen volt az utolsó évek gazdasági kormányzása?
– Jó másfél éve nem folyik kormányzás, ami ugyanis zajlik, az főleg a szimbolikus ügyek sulykolása. A kormánypártok nem tettek közzé gazdasági programot, ami pedig a vezetőiktől átmegy a köztudatba, az nagyon leegyszerűsített üzenet, és nem reagál a magyar társadalom valódi problémáira. Nem ad megoldást az egészségügy nehézségeire, arra, hogy az oktatás felkészíti-e a fiatalokat a XXI. század ipari forradalmára, s nem foglalkozik a nemzetközi kapcsolatok valódi kérdéseivel. Érdekes módon a gazdaság a kormányzati szünet nyomán kissé jobban érzi magát, mint korábban, hiszen nem korlátozzák folyamatosan a váratlan és átláthatatlan intézkedések.
– Érdeklik egyáltalán az átlagos választót ezek a kérdések?
– Alapesetben nem. De nálunk a miniszterelnök éppen a napokban nevezett meg kétezer embert mint ellenséget, és fenyegetett meg másokat. Ha azt látjuk, hogy egy nagy nemzetközi vállalatot kiszorítanak az országból, vagy hogy egy sor magyar vállalkozó kezéből ki lehet venni a piacát, sőt a cégét, és odaadni a baráti köröknek, akkor a kisember sem gondolhatja, hogy az ő helyzete rendben van. Mert ha a hatalom tetején ez van, akkor a helyi kiskirályok is felhatalmazva érzik magukat a hasonló praktikákra. Tessék csak körbekérdezni az országban.
– Mi vezetett ide a 2010-es messiásvárástól?
– A 2008-as válságot követően kétségtelenül mindenütt szokatlan eszközökhöz nyúltak a kormányok a helyzet stabilizálása érdekében. Ez rendben is van, mert a krízishez vezető hibákat ki kellett küszöbölni, a túlzásokat lefaragni. De nálunk az észszerűnek induló korrekció már akkor is összekapcsolódott egyfajta általános unióellenességgel, amihez idővel a keleti rezsimek iránti kritikátlan csodálat társult. Nem tudom, hogy ez a kormányfő személyes sértettségéből fakadt-e. Erre biztosan rásegített egyes „szakemberek” sugalmazása: a Nyugat hanyatlik, ám ragyogó példák vannak Keleten, amelyek ugyan nem teljesen demokratikusak, megoldást jelentenek a problémáinkra. Ez igen sokba kerülhet az országnak. Azt értem, hogy az oroszoknak nagyon jó, ha az EU és a NATO egyik tagországa stratégiai szektorában referenciaberuházásokat tudnak felmutatni. Csak azt nem látom, nekünk ez miért jó. Világosan meg kell különböztetni a szövetségeseket és a kereskedelmi partnereket.
– Úgy tűnik, miután az ellenzéki pártok nem nagyon tudnak megegyezni, aktivizálódtak a civil szervezetek. Lehet, hogy a pártok helyett ők fogják elérni a kormányváltást?
– Most még nagyon képlékeny a helyzet, egy nap alatt is alakulhatnak a dolgok. De felhívnám a figyelmet, hogy a rendszerváltás idején is egy civil szerveződés, a Független Jogász Fórum vette a kezébe az ellenzéki pártok közötti egyeztetés kezdeményezését. Abban különféle elveket valló emberek kaptak szerepet, de közös céljuk az állampárt lebontása volt, amelyre a pártok egyenként nem voltak képesek, csak összefogva. Úgy tűnik, most ismét hasonló helyzetbe kerültünk. A mostani helyzetben taktikai megoldásra van szükség, majd amikor tisztességes feltételeket teremtettünk, az ellenzéki pártok erőteljesen ütköztethetik eltérő véleményüket, de addig együtt kell működniük.
– Mi várható egy esetleges ellenzéki szivárványkoalíciótól?
– Lehet működőképes és sikeres, mert felgyűlt az elmúlt évtizedben egy ciklusra való feladat. Ám azt sem tartanám gondnak, ha a normális körülmények visszaállítása, azaz a jelenlegi állampárti jelleget mutató berendezkedés lebontása után új választást írnának ki, immár tisztességes feltételekkel. Már csak azért sem, mert elképzelhető, hogy a jelenlegi kormánypártok veresége esetén ott belül súlyos viták és fontos változások következnek be: mi vezetett a vereséghez, ki a felelős, kiktől kell megszabadulni, mi lehet a kiút. Ilyen mozgásokat már láttunk a baloldal szintén blokkszerűen működő pártja, az MSZP esetében 2009 után. Valamilyen együttműködésre azért is szükség lesz, mert számos kétharmados törvényt kell megváltoztatni.
– Mi várható, ha marad a Fidesz–KDNP a kormányrúdnál?
– Akkor sem marad minden változatlan az országban. 2014-ben passzív közösség volt a magyar társadalom, vagyis nem sokan tiltakoztak az ellen, hogy két és fél millió szavazattal kétharmados többséget érhetnek el a kormánypártok. Most azonban már nagyon sokan a sarkukra álltak, és azt üzenik, ez így nem jó. S minél hamarabb zárjuk le a magyar megosztottságot itt belül, és a tőlünk idegen külső mintákkal való kacérkodást, annál kevesebb lesz a veszteség.
