A kitermelési licenceket amúgy az előbbi bocsátja ki, de a haszonélvezők között szerepel az utóbbi, beépített állami intézetnek számító SNAM is.
Ugyanakkor az állam saját palackozójaként is értelmezhető társaság adja bérbe a magánvállalkozásoknak a források egy részét.
Az „átjátszóállomás” felszámolására több kísérlet is történt, a törvénytervezetek azonban ez idáig fennakadtak a különböző lobbik hálóján. A jelenlegi állapot fenntartása mellett kardoskodók azzal érvelnek, hogy a társaság megszűnésével csökkenne a magáncégek fölötti kontroll, ami monopolhelyzet kialakulásával veszélyeztetne. Ez a társaság szokta végigvinni a három-négy éves feltárási folyamatokat is, vállalva annak kockázatát, a kis cégek ugyanis képtelenek lennének viselni a feltárás rizikóit.
A legégetőbb kérdés viszont az, hogy hová megy a bányaadó, illetve a feltárással kapcsolatos egyéb illetékek. Az önkormányzatok érdeke az, hogy az ilyen módon képződő jövedelemnek legalább a fele maradjon helyben. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezt a célt követő jogszabály-módosító előterjesztései elsősorban azt tisztáznák, hogy mi számít stratégiailag fontos altalajkincsnek és mi helyi érdekeltségűnek.
Álláspontjuk szerint a homoknak, kavicsnak, ásványvíznek vagy éppen a termálvíznek helyi köztulajdonba kellene kerülnie, és a kitermelés után befizetett illeték ötven százaléka maradhatna a helyi önkormányzatoknál, amit településfejlesztésre, illetve az iparág támogatására lehetne fordítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!