Mielőtt elfogultsággal vádolnak meg, el kell mondanom, hogy Minszk számos rokonszenves vonásával együtt összességében kissé rideg hely. A monumentalitásra törekvés nem mindenütt jár együtt jó ízléssel, a kilométeres tereken sokszor láthatunk igénytelen köztéri szobrot, és az ötvenes évek betonpalotái bizony itt-ott csúfak. A helyi parlament épülete előtt álló Lenin-szobor grandiózusságát például úgy igyekeztek növelni, hogy a talapzat díszítéseként ábrázolt katonahősök a kisgyermekeknél is kisebbek, miközben a munkásmozgalmi legendát emberfeletti méretben alkották meg. Igaz, hogy az emlékműtől nem messze, a téren elektromosroller-megosztó járművet találtunk leállítva.
A kettősség, a régi és az új együttélése különös ízt ad a minszki látogatásnak. Október tér, Győzelem sugárút, Vörös Csillag gyár egyfelől, amerikai és európai márkák üzletei, termékei, jellegzetes logói másfelől. Kacsingató KFC étterem és elszánt munkás-paraszt dombormű, ortodox templom és rakétasilót formázó mozi, hollywoodi mesehintó és KGB-székház. Apropó KGB: úgy tűnik, a szervezet zavartalanul működik a nemzeti szellem korszakában is. Úgy hallottam, az egyik nagy nyugati cég helyi vezetőjével esett meg, hogy a kocsiját félreállították az utcán, és a nagy fekete autóból kiszálló férfiak „illő tisztelettel” levelet adtak át neki. Mint kiderült, a levélben szponzorálásra kérték. A szigorúan titkos férfiak szerepe ezúttal az volt, hogy nyomatékot adjanak a „tartózkodó kérelemhez”. Az utóbb sűrű bocsánatkérések között visszavont gesztus mutatja, hogy a szolgálatok – miként a Bourbonok – nem tanultak, de nem is felejtettek semmit. Ezzel együtt az az érzésünk, hogy a gyakran Európa utolsó diktátoraként emlegetett Lukasenka elnök bár a régi, jól bevált eszközökkel dolgozik, de mégis valami egészen újat teremtett Minszkben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!