Fotó: 123RF
A tömbarany ugyanakkor egészen hosszú távon értékőrző. Kimutatások szerint ma egy átlagfizetésből ugyanannyi aranyat tudnánk venni, mint száz éve. Ez a stabilitás amennyire előny, hátrányt is jelenthet a befektetőknek. Amikor a piac fejlődik, erősödik, akkor a részvények és más papírok értéke is emelkedik, az aranyé viszont stagnálhat. Így meglehetősen magas haszontól eshet el az, aki tőkéje nagy részét aranyban tartja. A vételi és az eladási ár között általában négy-öt százalékot bukik a befektető, s elveszíti azt a pár százalékos hozadékot is, amely például egy állampapírral együtt jár. További költséget jelent az arany tulajdonosának, ha a tömböket nem az otthonában, hanem megbízható trezorban kívánja tárolni. Tehát egyáltalán nem éri meg a teljes vagyont aranyba fektetni. Adózás szempontjából az adásvételből származó nyereség minimum 15 százaléka az adókulcs. Ha pedig a tulajdonos rendszeresen adja-veszi a nemesfémet, akkor 19,5 százaléknyi ehót is ki kell fizetni.
– Mindent összevetve, egyáltalán nem észszerűtlen, ha a befektető portfóliója bizonyos részben tartalmaz aranyat, csak nem szabad túlzásba esni – hangsúlyozta Szendrei Ádám.
– A portfólióban olyan eszközöket kell összeválogatni, amelyek értékének változása nem vagy csak minimálisan függ egymástól. A nemzetközi piaci elemzők általában legfeljebb tízszázalékos aranyhányadot javasolnak a teljes portfólió arányában, sokan ugyanis úgy tekintenek a sárga nemesfémre, mint biztosításra. Hiszen az aranynak valójában akkora értéke van, amennyit más hajlandó érte kifizetni – jegyezte meg a szakember.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!