Mindenben elsők, talán még a zsákutcában is

Az autógyártók és az autóipar szárnyalásában érdekelt gazdasági térségek – ide számíthatjuk immár hazánkat is – üveggömb híján kénytelenek nap mint nap döntéseket hozni az iparág fejlesztésének irányáról.

De jó lenne most, ha volna egy üveggömbünk, ami megmutatja, hogy húsz vagy harminc év múlva miként közlekednek az emberek. ­Lesz-e akkor még a mai értelemben vett személygépkocsi, amit a sofőr, úrvezető irányít, vagy afféle közlekedő kabinokba szállunk be és ki a megfelelő csomóponton. És érdekel-e valakit akkor majd, hogy ki gyártotta azt a kabint és milyen energia hajtja?

Az autógyártók és az autóipar szárnyalásában érdekelt gazdasági térségek – ide számíthatjuk immár hazánkat is – üveggömb híján kénytelenek nap mint nap döntéseket hozni az iparág fejlesztésének irányáról. Különösen igaz ez a német autóipar esetében, amely Európa meghatározó ereje, a VW-konszern pedig a világ vezető autó­gyártója.

– Németországnak világbajnokká kell válnia az elektromos autók gyártása terén, és az első országnak kell lennie, amely megvalósítja útjain az önvezető autós közlekedés lehetőségét – jelentette ki a Bild vasárnapi kiadásában Peter Altmaier német gazdasági miniszter. A tárcavezető szerint Németország célja nem az, hogy ­2023-ra a világ legolcsóbb akkumulátorait állítsa elő, hanem hogy a legjobbakat.

A német kormány tehát kiadta a jelszót: előre, és ha a németek beleállnak valamibe, azt komolyan végig is csinálják. A kérdés csak az, hogy merre van előre. Az átállás ugyanis az elektromos meghajtásra hatalmas infra­strukturális fejlesztésekkel jár. A töltőállomások használata nem megoldás olyankor, amikor órákig tart egy-egy jármű feltankolása, az éjszakai töltéshez pedig a lakóházak, lakótelepek áramellátásának újraépítésére van szükség.

Nagyvárosok belső részein megoldás lehet az autómegosztó rendszerek használata, de mi van, ha egy család kimozdulna a városból? Öt-hatszáz kilométeres hatótávra és az ehhez szükséges gigantikus akkucsomagra van szükség, vagy inkább hibridekre, amelyek csak a városon belül mennek árammal?

Ha a német autóipar a ­Toyota vagy a kínai villanyautó-gyártók után akar iramodni, könnyen olyan terepre téved, ahol hátrányban van. Az akkumulátorok gyártásához a technológia mai fejlettségi szintjén úgynevezett ritkaföldfémekre van szükség. Ezek az ásványok nem találhatók meg bárhol a világon: részben Kínában, részben Afrika kínai befolyású országaiban bányásszák. Ha Németország sok akkumulátort akar gyártani, legnagyobb versenytársával, Kínával találja szembe magát, és a kör bezárul.

Nem sok szó esik arról, milyen egyéb meghajtási módok alkalmasak arra, hogy teljesítsék az unió kibocsátási normáit. A hidrogén, a bioetanol mellett van egy megoldás, ami kisebb áldozatok árán bevezethető lenne. A sűrített földgázzal működő motorok kipufogó­gázai sokkal tisztábbak, könnyen kezelhetők. A meglévő motorok kisebb átalakítással alkalmassá tehetők a CNG használatára. Haszongépjárműveknek folyik is ­uniós projekt, hazánkban is telepíttek ilyen üzemanyagtöltő berendezést.

Az e-autózás ugrás az ismeretlenbe, a gázautózás kis lépés, de biztos.