Az április–júniusi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4,511 millió fő volt, 36 ezerrel több, mint egy évvel korábban – ismertette tegnap a Központi Statisztikai Hivatal. Az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma 85 ezer, míg a külföldi telephelyen dolgozóké tízezer fővel nőtt, ugyanakkor a közfoglalkoztatottak száma 58 ezerrel csökkent. A munkanélküliek átlagos létszáma 155 ezer fő volt, a munkanélküliségi ráta pedig 3,3 százalékot mutatott. Ez újabb történelmi mélypontot jelent.
– A vizsgált időszakban a 20–64 éves korosztály 75,2 százaléka dolgozott, ami érdemben meghaladja az Európai Unió 73,2 százalékos átlagos rátáját. Ám további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy utolérjük az egyik fő versenytárs, a cseh gazdaság 79,9 százalékos mutatóját – értékelte a jelentést Horváth András, a Takarékbank elemzője. Kedvező, hogy a foglalkoztatottak száma a közszolgáltatások kivételével minden ágazatban bővült: a feldolgozóiparban 4000, az építőiparban 2000 új munkahely keletkezett, a mezőgazdaság területén 8000, a piaci szolgáltatások területén pedig 33 ezer új állás jött létre.
Horváth András szerint jól látszik, hogy a magyar munkaerőpiac egyre inkább beleütközik a foglalkoztatás további bővülésének korlátjába. A munkanélküliség a nyári szezonális időszakban ugyan minimálisan, de a foglalkoztatás is csak egyre csökkenő ütemben tud elmozdulni kedvezőbb irányba, annak ellenére, hogy a foglalkoztatási ráta még legalább négy százalékponttal javítható lenne. Ez újabb 250-300 ezer betöltött álláshelyet jelentene, ezt követően lehetne kijelenteni a teljes foglalkoztatottságot. Az elemző szerint – a még mindig jelen lévő feketefoglalkoztatás mellett – a még rendelkezésre álló munkaerő minősége meglehetősen alacsony, így már csak a nagyon nehezen munkába állítható és teljesen képzetlen munkaerő maradt szabadon a piacon. Ez azt jelenti, hogy szakpolitikai beavatkozás és az érintettek oktatása nélkül nem várható érdemi előrelépés.
Emellett a foglalkoztatás alakulásának stagnálásközeli helyzete mindaddig fennállhat, amíg a hazai bérek nem érik el azt a nettó nominális szintet, ami már az unión belül is vonzó céllá teszi a hazai munkaerőpiacot. Ekkor elindulna el a magasan képzett munkaerő be- és visszaáramlása. Horváth András szerint erre már középtávon is jelentős esély nyílhat a jelenlegi folyamatok alapján – illetve az IT szektorban már közel meg is valósult –, mivel a rendkívül beszűkült hazai képzettmunkaerő-kínálat mellett a bérek évek óta két számjegyű mértékben növekednek, és a következő években is ugyanez a folyamat várható. Kiváltképp, ha a jelenlegi ütemben folytatódnak az ezt segítő adócsökkentések, de egy érdemibb munkavállalói tehercsökkentés is tovább gyorsíthatná ezt a folyamatot.
