Az ideérkezők ráadásul nem kutatásban részt vevők vagy magasan képzettek, de a szezonmunkások száma is elhanyagolható. Ez arra utal, hogy a szalagmunkásokat pótolják leginkább az ukránokkal.
A munkáltatóknak ráadásul jobban megéri a hazai munkaerő: az ideérkezőket rendszerint azzal csábítják, hogy lakhatást nyújtanak, elsősorban munkásszálláson. Emellett – eltérő módon – a cégek állják a hazautazásukat is bizonyos időközönként. Sok vállalatnak ugyanakkor meggyűlik a baja a vendégmunkásokkal. Korábban szakszervezetek lapunknak arról számoltak be, azoknál a cégeknél, ahol a bérezésben nem élvez előnyt a magyar dolgozó, feszültségekhez vezetnek a vendégmunkások, mivel adott esetben jobban járnak például az útiköltségük vagy lakhatási kiadásaik támogatásával. Szintén jellemző, hogy az ideérkező ukránok – birtokában az uniós munkavállalási engedélynek is – továbbállnak a jóval magasabb bérekkel csalogató Ausztriába.
Az idehaza évek óta tapasztalt két számjegyű bruttó keresetemelések ráadásul azt mutatják, nincs bérletörő hatása a vendégmunkának, leginkább kényszer szülte döntést hoznak a jellemzően alacsony hozzáadott értékkel bíró vállalatok.
Ez a tendencia Nyugat-Európában évtizedek óta jellemző: a magasabb bérszínvonalon élő lakosság már nem vállal munkát az egyszerűbb, leginkább minimálbéres munkakörökben. Ennek pedig nem az elvándorlás az oka, mivel a nyugati országokban a jól képzett magyarok vállalnak munkát, akik az itthon tartózkodásuk esetén sem állnának be a szalag mellé. Összességében az alig több mint 31 ezer tavaly kiadott új engedély elenyésző a régióban, Lengyelországban például csak a ukránok száma meghaladja a félmillió főt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!