Mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Amikor az Európai Unió bevezette a belső égésű motorok kibocsátásának szabályozását, az a cél vezette, hogy csökkenjen a közúti közlekedés környezetterhelése a kontinensen. Az Euro I-es norma 1992-ben lépett életbe. Milyen autók futottak akkor az európai utakon? A legnagyobb számban eladott személykocsik mai szemmel nézve kicsik, könnyűek, egyszerűek voltak, viszonylag nagy űrtartalmú, szívó, főleg benzines motor hajtotta őket, hét-nyolc liter ólmozott benzint égettek el száz kilométeren, és legfeljebb 12-13 colos abroncsokat szereltek rájuk.
Jelenleg az Euro VI-os norma van érvényben, az átlagos családi autó egyre inkább SUV, más néven városi terepjáró. A méreteket tekintve nem hibázunk nagyot, ha egymás mellé állítjuk a II-es Golfot és a 2017-es Tiguant, amely a VII-es Golf műszaki alapjaira épült SUV. Csak nézzünk rájuk: Dávid és Góliát. Ráadásul a kibocsátási normák következtében ezek a behemótok egyre nagyobb számban érhetők el hibridként, amelynek köszönhetően nem fogyasztanak többet, mint hat-nyolc liter üzemanyagot… Vagyis annyit, amennyit a 80-as évek benzines családi autói.
Hát akkor megérte ez a hatalmas kitérő? Emlékezhetünk rá, a benzines helyett előbb turbódízelt vettünk, aztán csökkentett méretű, végül már háromhengeres turbósat, mostanában a dízel helyett hibridet, majd egyszer pedig tisztán elektromosat. Eközben a városi kisautók, a családi kompaktok, kombik szép lassan kihalnak, és mindenki SUV-vel jár. Csakhogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tanulmánya, a 2019-es World Energy Outlook meglehetősen komor képet fest a szabadidőjárművekről, amelyek feleslegesen termelik a szén-dioxidot.

Fotó: Bach Máté
Nagyobb légellenállásuk és szélesebb abroncsaik miatt a SUV-k átlagosan 25 százalékkal fogyasztanak – és szennyeznek – többet, mint a hagyományos családi autók. Mivel pedig a karosszériatípus és a kategória népszerűsége napról napra nő – az elmúlt évtized során megduplázódott a piaci részesedésük –, az általuk képviselt környezeti probléma is folyamatosan fokozódik. Az IEA szerint a szabadidőjárművek mára a világgazdaság egyik legnagyobb ökológiai kockázati tényezőjévé váltak. A világ SUV-állományának éves szén-dioxid-emissziója tíz év alatt több mint megnégyszereződött, és ezzel nagyobb mértékben járult hozzá a globális szén-dioxid-kibocsátás növekedéséhez, mint az – energiaszektor kivételével – bármely más ágazat, beleértve a nehézipart, az áruszállítást vagy akár a légi közlekedést.