Átlagosan 151 250 forint volt a magyarok havi nettó jövedelme tavaly, amely a munkabér mellett az egyéb juttatásokat is tartalmazza. A havi összeg mintegy 14 ezer forinttal volt magasabb, mint 2017-ben – közölte a Központi Statisztikai Hivatal. A jövedelmek jelentős részét, közel háromnegyedét a munkabér adja, amely jelentős javulás 2010-hez képest, amikor mindössze 65 százaléka származott a háztartások bevételének a munkából.
A jövedelmi helyzetből látható, hogy a szűkösebb anyagi lehetőségű háztartásoknak tavaly jobban emelkedett a havi bevétele, mint a jobb jövedelműeknél: a legkevesebből az alacsony iskolai végzettségűek, jellemzően a legfeljebb nyolc általános iskolát befejezők éltek, átlagosan havi 122 500 forintból. Az ő jövedelmük közel negyvenezer forinttal volt magasabb, mint 2017-ben.
A felsőfokú végzettségűek jövedelme a legmagasabb, átlagosan havi 210 ezer forint. A korcsoportokat vizsgálva 2018-ban a legmagasabb átlagjövedelmük – havi 166 ezer forint – az 55–64 éveseknek volt. A 25 és 54 év közöttiek havonta átlagosan 155 ezer forintot költhetnek, ami húszezer forinttal több, mint egy évvel korábban.
Enyhén, de csökkentek a jövedelmi különbségek az országon belül, habár a háztartások jövedelmi helyzete regionálisan még mindig jelentősen eltér. Tavaly a legmagasabb egy főre jutó jövedelmű Budapest és a legalacsonyabb jövedelmű Észak-Alföld háztartásai között másfélszeres volt a különbség, szemben az egy évvel korábbi, 1,6-szeres eltéréssel. A KSH szubjektív, tehát a lakosság véleménye alapján készített összesítése szerint az átlagos megélhetéshez a legszegényebb tíz százalékba tartozó háztartásban havi 95 ezer forintra, míg a legnagyobb bevételű tíz százalékban 191 ezer forintra lenne szükség fejenként.
A nemzetközi mutatókból az a kép rajzolódik ki, hogy tavaly idehaza csökkent a különbség, Magyarország így már a közepesen egyenlőtlen jövedelmű országok közé sorolható, az európai uniós átlagnál kisebb megélhetési különbségekkel. Szakértők egybehangzóan úgy vélik, hogy az egyenlőtlenségek csökkenése az alacsony keresetűek átlagosnál jelentősebb bérrendezésének, munkába állásának köszönhető.
