Nem csak a fogyasztói árak inflálódnak

Nálunk is felmerül a kérdés, hogy az ingatlanárakat nem kellene-e jobban figyelembe venni az infláció számításakor, Amerikában azonban most az elszálló tőzsdei árak miatt aggódik a jegybank egyik igazgatója.

Az igazi probléma

Az előző két gazdasági visszaesésben nem volt inflációs probléma, ellenben a magasra szaladó, majd összeomló tőzsdei árak annál nagyobb kárt okoztak, a 2008-as válságot pedig az ingatlanárak irracionális szintre emelkedése, és az ezeken a szinteken könnyelműen folyósított, majd ráadásul értékpapírosított formában más bankoknak eladott, nemfizetővé váló hitelek okozták.

A tőzsdék foglya

A bostoni Fed igazgató szerint az optimális kamatszint olyan lenne Amerikában, amely nem csak a fogyasztói árakra, hanem az eszközárakra is figyel. Azonban nem erről van szó, sőt, miután már régóta irreális szinten vannak az árfolyamok, a jegybank a tőzsdék foglya lett: azért folytat laza politikát, hogy nehogy kipukkadjon a lufi, hisz ez önmagában komoly recessziós veszélyt jelent, mivel a magas törlesztési kötelezettség miatt a túlzottan eladósodott cégeknek kényszerűen leépítéseket kell végrehajtaniuk.

Változtatni kell

Rosengren szerint, mert a jelenlegi helyzetet már nehéz jól kezelni, előbb-utóbb jönnie kell egy kiadós árfolyamesésnek, annak minden kellemetlen mellékhatásával együtt. Azt követően viszont már célszerű lenne, ha a jegybank a fogyasztói árak mellett a részvényárak inflációját is figyelembe venné, kiküszöbölve az ebből adódó ciklikusságot, ami törvényszerűen időről időre gazdasági visszaesést hoz.