Fotó: Reuters
Ian Shepherdson, a londoni Pantheon Macroeconomics elemzőház főközgazdásza viszont egy másik hatásra hívta fel a figyelmet. A távirati iroda tolmácsolása szerint a szakértő úgy gondolja, hogy valószínűtlen a totális háború az Egyesült Államok és Irán között, hiszen a közel-keleti ország vezetőségének „jó eséllyel nincsenek öngyilkos hajlamai”, ám a háború kis esélye is elég ahhoz, hogy kockázati felár érvényesüljön az olajárakban. A drágább energiahordozó pedig az azt felhasználó gazdaságokban pótlólagos adóhoz hasonló hatást fejt ki. Vagyis – fejtette tovább Shepherdson – mivel a globális napi olajfogyasztás jelenleg nagyjából százmillió hordó, minden ötdollárnyi áremelkedés éves szinten 183 milliárd dollárnyi pluszterhet jelent, ami a hazai össztermékek globális összegének 0,1 százaléka. Shepherdson szerint ebből akár az is következhetne, hogy az olaj drágulásának nettó hatása mérsékli az amerikai gazdaság növekedését, de a legutóbbi tapasztalatok ennek éppen az ellenkezőjére utalnak: az olajipar beruházási aktivitása erőteljesen érzékeny az olajárak változására már rövid távon is.
Amikor a jegyzésárak 2014 és 2016 között bezuhantak, az Egyesült Államok olajiparában végrehajtott beruházások értékének visszaesése nagyobb gazdasági kárt okozott, mint amekkora reálbérnövekedést jelentett az olcsóbb lakossági üzemanyag, emiatt markánsan lassult gazdasági növekedés.
Később tartós olajár-emelkedés következett, az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye fellendült – fejtette ki a szakértő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!