Lassan lenyugodhat az olaj ára

Rövid távon beépülhet a háborús kockázati felár az olaj jegyzés­árába, ám ez jó eséllyel pozitív hatással lesz az Amerikai Egyesült Államok gazdaságára. A nyersanyag tartós hiányára a világpia­con vélhetően még akkor sem kell számítani, ha komolyra fordulna az újabb konfliktus a Közel-Keleten.

A konszolidációt valószínűsíti, hogy az USA már nem függ a Közel-Keletről származó folyékony aranytól Fotó: Essam Al Sudani Forrás: Reuters

Miután az Egyesült Államok hadserege dróntámadással likvidálta Irán tábornokát, a Forradalmi Gárda különleges műveletekért és külföldi misszióiért felelős részlegét vezető Kászem Szolejmanit pénteken, erre reagálva nagyot ugrott a kőolaj jegyzésára. A térségünkben mérvadó Brent olajfajta hordónkénti értéke több mint négy százalékkal emelkedett 69 és fél dollárra, de a Royal Dutch Shell és a British Petrol részvényeinek ára is erősödött másfél százalékkal. Mivel a térségben egy háborús konfliktus okozhat ellátási problémákat a globális olajpiacon, természetes, hogy a kereskedők azonnal vásárlásba kezdtek, ez pedig felhajtotta az árakat. Ám egyáltalán nem biztos, hogy tartós marad a viszonylag magas árszínvonal, tekintettel például arra, hogy az egyik legnagyobb olajfelhasználó, az Egyesült Államok (napi termelése 13 millió, fogyasztása 21 millió hordó) már egy ideje nem szorul importra a közel-keleti térségből az energiahordozóból.

Vagyis az Egyesült Államok már nem függ a Közel-Kelet olajától, a szabályok megváltoztak a legutóbbi súlyosabb, 2004-es térségbeli konfliktus óta – erről a Bank of America árutőzsdei stratégája, Michael Widmer beszélt a BBC-nek. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a szaúd-arábiai olajfinomítók elleni, szeptemberi rakétatámadást sem követte tartós emelkedés a kőolaj jegyzésárában. A jemeni húszik akciója az olajpiacot valaha ért ütések egyik legerősebbike volt, hiszen a királyság olajtermelése nagyjából a felére csökkent néhány napra, tartós hatást mégsem okozott. Azon az őszi napon – idézte fel Widmer – tíz dollárral ugrott a Brent hordónkénti jegyzés­ára, és amíg a politikai térben szankciós fenyegetések repkedtek a térség és az Egyesült Államok között, az ár két hét alatt vissza is kúszott a hatvandolláros sáv alá. Ennek oka pedig egyértelműen az, hogy az Egyesült Államok és Oroszország is többet termelt, ezért nem alakult ki tartós hiány a piacon.

Érdemes számításba venni azt is, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC, valamint szövetségesei évek óta visszafogják kitermelésüket abban a reményben, hogy ezáltal magasabb szinten sikerül stabilizálni az olaj árát. És noha nem is feltétlenül lehet egyik napról a másikra jelentősen fellendíteni a felhozatalt (technikai és munkaerő-logisztikai okok miatt), nem kétséges, hogy a magukat most visszafogó olajállamok ugrásra készen állnak egy-egy felbukkanó kínálati hiány kiszolgálására.

A konszolidációt valószínűsíti, hogy az USA már nem függ a Közel-Keletről származó folyékony aranytól
Fotó: Reuters

Ian Shepherdson, a londoni Pantheon Macroeconomics elemzőház főközgazdásza viszont egy másik hatásra hívta fel a figyelmet. A távirati iroda tolmácsolása szerint a szakértő úgy gondolja, hogy valószínűtlen a totális háború az Egyesült Államok és Irán között, hiszen a közel-keleti ország vezetőségének „jó eséllyel nincsenek öngyilkos hajlamai”, ám a háború kis esélye is elég ahhoz, hogy kockázati felár érvényesüljön az olajárakban. A drágább energiahordozó pedig az azt felhasználó gazdaságokban pótlólagos adóhoz hasonló hatást fejt ki. Vagyis – fejtette tovább She­pherdson – mivel a globális napi olajfogyasztás jelenleg nagyjából százmillió hordó, minden ötdollárnyi áremelkedés éves szinten 183 milliárd dollárnyi pluszterhet jelent, ami a hazai össztermékek globális összegének 0,1 százaléka. Shepherdson szerint ebből akár az is következhetne, hogy az olaj drágulásának nettó hatása mérsékli az amerikai gazdaság növekedését, de a legutóbbi tapasztalatok ennek éppen az ellenkezőjére utalnak: az olajipar beruházási aktivitása erőteljesen érzékeny az olajárak változására már rövid távon is.

Amikor a jegyzésárak 2014 és 2016 között bezuhantak, az Egyesült Államok olajiparában végrehajtott beruházások értékének visszaesése nagyobb gazdasági kárt okozott, mint amekkora reálbérnövekedést jelentett az olcsóbb lakossági üzemanyag, emiatt markánsan lassult gazdasági növekedés.

Később tartós olajár-emelkedés következett, az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye fellendült – fejtette ki a szakértő.