Az egészséges életmód és a tudatos táplálkozás elterjedésével egyre többen döntöttek úgy, hogy kevesebb fehér cukrot fogyasztanak vagy egyenesen száműzik étrendjükből a cukorrépából készülő édesítőszert. Az édes ízről azonban kevesek lennének hajlandók lemondani, ezért az elmúlt években megszaporodtak a különböző édesítőszerek a piacon. Nem mindegy ugyanakkor, hogy mi kerül a kávéba vagy a teába, s hogy mekkora mennyiséget használunk belőle, néhány édesítőszernek ugyanis akár komoly mellékhatásai is lehetnek. Éppen ezért az említett termékekre szigorú európai uniós szabályozás vonatkozik, amit időről időre felülvizsgálnak a hatóságok.
Ahogyan arról a Magyar Nemzetet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól (Nébih) tájékoztatta: az előírások szerint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak most minden olyan adalékanyagot újra kell értékelnie, amelyet 2009. január 20-a előtt engedélyeztek. A program az élelmiszer-színezékek felülvizsgálatával kezdődött és az édesítőszerek újraértékelésével zárul. A kockázatbecslés, amelyet ez év végéig kell elvégeznie az uniós hatóságnak, több mint húsz édesítőszerre terjed ki. Ezek közé tartozik az ismertebb édesítőszerek közül például a szacharin, az izomalt, az aszpartám, a xilit és az eritrit is. A vizsgálat célja pedig az, hogy az engedélyezés óta eltelt időszakban szerzett gyártói tapasztalatok és az új toxikológiai információk alapján értékeljék az adott édesítőszerre korábban meghatározott szabályokat, így például a biztonságosan elfogyasztható mennyiséget is. Szükség esetén természetesen módosítanak az előírásokon, sőt az is előfordulhat, hogy a veszélyesnek ítélt anyag betiltását javasolják az Európai Uniónak.

Fotó: MTI/Varga György
Egy édesítőszer – és egyéb más adalékanyag is – csak akkor használható fel a közös piacon gyártott élelmiszerekben, illetve akkor kerülhet forgalomba, ha a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján ártalmatlan, tehát a fogyasztók egészségét nem veszélyezteti. – Az adalékanyagok tudományos értékelése, kockázatbecslése során a termékre vonatkozó napi elfogadható vagy megengedhető beviteli értéket is meghatározzák, amely megmutatja, hogy mekkora az a mennyiség, amelynek naponta, egy életen át történő bevitele esetén még nem kell egészségi kockázattal számolni – mutatott rá kérdésünkre a Nébih.