– Bezárkóztam a lakásba, jelenleg a tartalékaimat élem fel – így kezdi helyzetének bemutatását a Budapesten élő Andrea. A fiatal nő kutyaoktatással, kutyakiképzéssel foglalkozik, az elmúlt időben húsz-harminc ebnek – és gazdáiknak – tartott egyéni vagy csoportos foglalkozásokat. Két hete a járványhelyzet miatt felfüggesztette a képzéseket. – Az egészség mindennél fontosabb – jegyzi meg, ugyanakkor gondolni kell a munkára, a megélhetésre is. Andrea online órákat szervez, azt mondja, a kutyák képzése ilyen formában sem lehetetlen, sőt valójában több módszer is kínálkozik. Egyrészt videotelefonon megbeszélheti az oktató és a gazda a feladatokat, másrészt az is járható út, hogy a gazda az írásbeli tananyagot otthon a kutyájával megpróbálja begyakorolni, erről pedig videót készít, amit elküld az oktatónak. Az esetleges hibákra így könnyen fény derül. – Sokféle megoldás létezik, a kérdés az, hogy van-e kereslet erre – magyarázza az egyébként közgazdász végzettségű nő. Az igényeket most méri fel – e-mailt küldött a gazdáknak –, az érdeklődő válaszok mellett már kapott lemondó visszajelzéseket is. – Többen is elvesztették megrendeléseiket, állásukat, nekik most nyilván nem a kutya képzése az első – mondja Andrea, akit arról is kérdeztünk, hogyan ítéli meg vállalkozása jövőbeli kilátásait. – Most arra készülök, hogy a jelenlegi helyzet hosszabb ideig is eltart. Az online óraadás átmeneti megoldás lehet, s a járvány megszűnése után megeshet, hogy csökken a kereslet a foglalkozások iránt. Legutóbb is hosszabb ideig tartott a talpra állás – utal az oktató a 2008–2009-es válságra. – Akármi is lesz, most a túlélésen van a hangsúly – mondja a fiatal nő, hozzátéve: a körülmények dacára bizakodóan tekint vállalkozása jövője elé.
Egyik napról a másikra fogyott el az addig bőséges vendégköre egy erzsébetvárosi fodrászüzletnek, ahol az eddig reggeltől estig a szenvedélyének élő, körömápoló-műkörmös egyéni vállalkozó, a negyvenes éveiben járó Erika a koronavírus miatti páni félelem miatt vesztette el átmenetileg a bevételi forrását. – Már amikor itthon is megjelentek az első fertőzések, egyre több vendégem kezdett aggódni, és hiába fokoztuk az amúgy is szigorú higiéniai szokásainkat, a fertőtlenítést, a takarítást az üzletben, idővel nem lehetett elkerülni a vállalkozásunk megtorpanását – mesélte. Megjegyezte, a kézápolás túlságosan közeli fizikai kontaktust igényel a vendéggel, és bár ő mindig is szájmaszkban dolgozott a szálló körömpor miatt, érintés nélkül lehetetlen a szolgáltatás elvégzése, a járvány terjedése a vendégköre nyolcvan százalékát visszatartja attól, hogy mostanában bejelentkezzen hozzá. – Habár minden vendégem alig várja, hogy újra a megszokott menetrendben szépülhessen, a jelenlegi forgalmunk töredéke a korábbinak, mert fodrászhoz is csak hébe-hóba jönnek, inkább férfiak ugranak be egy gyors nyírásra, a nagyobb, hosszadalmasabb feladatok most elmaradnak – jegyezte meg. Erika évek óta bérli a jól menő üzletet, ám amiatt is szűkültek a lehetőségeik, hogy mióta az iparcikk-kereskedők bezárnak délután háromkor, a biztonság kedvéért ebben az időpontban ők is befejezik a napi működést. Hogy kihúzza addig, amíg visszatérhet a régi üzletmenet, most hetente kétszer délelőttönként fogad néhány vendéget március végéig, ám az ebből csordogáló pénz kevés a megélhetéshez. Ezért úgy döntött, áprilistól szünetelteti vállalkozását, és az otthon tanuló általános iskolás lányával Pest közelében élő párjához költözik, a jövő hónaptól pedig az egyik élelmiszerlánc helyi áruházába megy el dolgozni, részmunkaidőben. – Nem tudnám elhagyni a pályát, annyira szeretem, és ragaszkodom a megszokott vendégeimhez, a környékhez, de muszáj alkalmazkodni a mostani helyzethez, mégpedig optimistán, vidáman. Aki aggódik, eleve nagyobb teret enged, hogy megtalálják a vírusok, és a pénz sem lesz több attól, ha csak számoljuk a veszteségeket – fogalmazott a vállalkozó, hozzátéve, hogy az ő területén legalább heteknek kell majd eltelnie az utolsó megbetegedés híréhez képest, hogy stabilan visszatérhessen a kereslet.
