Túlélő vállalkozások válság idején

A kutyakiképző óra megtartható online is, kávét felszolgálni viszont nem lehet a virtuális térben. Sorozatunkban magyar kisvállalkozókat szólaltatunk meg, bemutatva, milyen hatást gyakorolt munkájukra, megélhetésükre a koronavírus-járvány és milyen lehetőségek mutatkoznak a vállalkozások túlélésére.

Jakubász-Somogyi-Thurzó
2020. 03. 26. 15:30
Bár a feladat sokszor megoldhatatlannak tűnik, sokféle megoldás létezik a továbblépésre Fotó: Havran Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Bezárkóztam a lakásba, jelenleg a tartalékaimat élem fel – így kezdi helyzetének bemutatását a Budapesten élő Andrea. A fiatal nő kutyaoktatással, kutyakiképzéssel foglalkozik, az elmúlt időben húsz-harminc ebnek – és gazdáik­nak – tartott egyéni vagy csoportos foglalkozásokat. Két hete a járványhelyzet miatt felfüggesztette a képzéseket. – Az egészség mindennél fontosabb – jegyzi meg, ugyanakkor gondolni kell a munkára, a megélhetésre is. Andrea online órákat szervez, azt mondja, a kutyák képzése ilyen formában sem lehetetlen, sőt valójában több módszer is kínálkozik. Egyrészt videotelefonon megbeszélheti az oktató és a gazda a feladatokat, másrészt az is járható út, hogy a gazda az írásbeli tananyagot otthon a kutyájával megpróbálja begyakorolni, erről pedig videót készít, amit elküld az oktatónak. Az esetleges hibákra így könnyen fény derül. – Sokféle megoldás létezik, a kérdés az, hogy van-e kereslet erre – magyarázza az egyébként közgazdász végzettségű nő. Az igényeket most méri fel – e-mailt küldött a gazdáknak –, az érdeklődő válaszok mellett már kapott lemondó visszajelzéseket is. – Többen is elvesztették megrendeléseiket, állásukat, nekik most nyilván nem a kutya képzése az első – mondja Andrea, akit arról is kérdeztünk, hogyan ítéli meg vállalkozása jövőbeli kilátásait. – Most arra készülök, hogy a jelenlegi helyzet hosszabb ideig is eltart. Az online óraadás átmeneti megoldás lehet, s a járvány megszűnése után megeshet, hogy csökken a kereslet a foglalkozások iránt. Legutóbb is hosszabb ideig tartott a talpra állás – utal az oktató a 2008–2009-es válságra. – Akármi is lesz, most a túlélésen van a hangsúly – mondja a fiatal nő, hozzátéve: a körülmények dacára bizakodóan tekint vállalkozása jövője elé.

Egyik napról a másikra fogyott el az addig bőséges vendégköre egy erzsébetvárosi fodrászüzletnek, ahol az eddig reggeltől estig a szenvedélyének élő, körömápoló-műkörmös egyéni vállalkozó, a negyvenes éveiben járó Erika a koronavírus miatti páni félelem miatt vesztette el átmenetileg a bevételi forrását. – Már amikor itthon is megjelentek az első fertőzések, egyre több vendégem kezdett aggódni, és hiába fokoztuk az amúgy is szigorú higiéniai szokásainkat, a fertőtlenítést, a takarítást az üzletben, idővel nem lehetett elkerülni a vállalkozásunk megtorpanását – mesélte. Megjegyezte, a kézápolás túlságosan közeli fizikai kontaktust igényel a vendéggel, és bár ő mindig is szájmaszkban dolgozott a szálló körömpor miatt, érintés nélkül lehetetlen a szolgáltatás elvégzése, a járvány terjedése a vendégköre nyolcvan százalékát visszatartja attól, hogy mostanában bejelentkezzen hozzá. – Habár minden vendégem alig várja, hogy újra a megszokott menetrendben szépülhessen, a jelenlegi forgalmunk töredéke a korábbinak, mert fodrászhoz is csak hébe-hóba jönnek, inkább férfiak ugranak be egy gyors nyírásra, a nagyobb, hosszadalmasabb feladatok most elmaradnak – jegyezte meg. Erika évek óta bérli a jól menő üzletet, ám amiatt is szűkültek a lehetőségeik, hogy mióta az iparcikk-kereskedők bezárnak délután háromkor, a biztonság kedvéért ebben az időpontban ők is befejezik a napi működést. Hogy kihúzza addig, amíg visszatérhet a régi üzletmenet, most hetente kétszer délelőttönként fogad néhány vendéget március végéig, ám az ebből csordogáló pénz kevés a megélhetéshez. Ezért úgy döntött, áprilistól szünetelteti vállalkozását, és az otthon tanuló általános iskolás lányával Pest közelében élő párjához költözik, a jövő hónaptól pedig az egyik élelmiszerlánc helyi áruházába megy el dolgozni, részmunkaidőben. – Nem tudnám elhagyni a pályát, annyira szeretem, és ragaszkodom a megszokott vendégeimhez, a környékhez, de muszáj alkalmazkodni a mostani helyzethez, mégpedig optimistán, vidáman. Aki aggódik, eleve nagyobb teret enged, hogy megtalálják a vírusok, és a pénz sem lesz több attól, ha csak számoljuk a veszteségeket – fogalmazott a vállalkozó, hozzátéve, hogy az ő területén legalább heteknek kell majd eltelnie az utolsó megbetegedés híréhez képest, hogy stabilan visszatérhessen a kereslet.

Bár a feladat sokszor megoldhatatlannak tűnik, sokféle megoldás létezik a továbblépésre
Fotó: Havran Zoltán

Egy belvárosi étkezdét évtizedek óta jegyző vendéglőst szintén a tervei gyors átalakítására késztetett az, hogy a koronavírus idejekorán minden magyar és külföldi turistát hazaűzött a szórakozóhelyekről, éttermekből, szállodákból, ez pedig az addig nagyon jól menő, négy asztalból álló üzletnek igazi érvágás volt. – Vendégeink kilencven százalékát a külföldiek adták, illetve a környékbeli cégek alkalmazottai jártak ide menüért. Mind a kettőnek vége – közölte András, aki hat alkalmazottjából kettőnek kénytelen volt felmondani, kettőt elküldött szabadságra, kettővel pedig próbál túlélni: a kiszállítási lehetőséggel élve, csökkentett üzemmódban minden nap főznek néhány alap­ételt, de a forgalom egyelőre a bérleti díjat sem fedezi. – Negyven éve űzöm a szakmát, gyerekkorom óta a konyha körül sertepertélek. Aki itt vacsorázott, mind visszatért, amíg Budapesten tartózkodott, meg is tanultak hamar angolul az öreg pincéreim – idézte fel kedélyesen András a múltat, megjegyezve, szerinte legalább egy év, mire újra meg tudja teremteni azt a hangulatot kockás abroszos vendéglőjében, mint ami a járvány kitöréséig jellemző volt. – Vannak tartalékaim, ez a szerencsém, de nem erre szántam, utazgatni akartunk a feleségemmel, lassan a fiataloknak átadni a helyet. De nem így akarja sors, ezért maradok, és utolsóként hagyom el a hajót, ilyen egy igazi vendéglős – mondta, elárulva, hogy a túlélési praktikái közé tartozik, hogy a törzsvendégei­nek, akik a környező utcákban laknak, kuponokat gyárt és osztogat, amit kedvezményes áron ad, és a nyár végéig válthatják be őket. Ezzel némiképp biztosít további bevételt, ami szerinte egyfajta befektetési jegy is a megszokott hely fennmaradása érdekében.

Egy, a turizmushoz köthető területen dolgozó egyéni vállalkozó lapunknak arról beszélt: most fizetődik ki igazán az a rutinja, hogy a szezon alatt befolyt összegből annyit minden évben félretesz, hogy a katára és az egyéb fix, illetve tervezhető kiadásokra egy évre elég legyen. Igaz, a kata felfüggeszthető – ezzel élt is egy alkalommal –, de ez nem feltétlenül jó megoldás az ő területén, hiszen bármikor beeshet egy munka még a turisztikai szempontból legkevésbé forgalmas hónapokban is. Most azonban – tette hozzá –, a határok lezárása miatt ismét felmerült a kata felfüggesztése, ezért jól jött a kormány intézkedése, amelynek alapján mentesül a kötelezettség befizetése alól a veszélyhelyzet idejére. Az egyéni vállalkozó elmondta azt is, hogy a járvány éppen az Egyesült Államokban érte, de örül, hogy a napokban végre hazatérhet, mert külföldről úgy tűnik: Magyarország sokkal felkészültebben és komolyabban veszi a vírus kezelését, mint az amerikai kormányzat.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.