Ha tetszik, ha nem, rövidesen újra kell indulnia az iparnak a világméretű leállás után, különben helyrehozhatatlan károk keletkeznek. De vajon ugyanúgy folytatódik majd, mint ahogyan a járvány előtt zajlott, vagy teljesen új világ kezdődik? A nagy leállás a járműipar korszakos átalakulását akasztotta meg, amely a digitalizáció, a robotizáció, az elektromos hajtásra való áttérés, az összekapcsolt és önvezető járművek fejlesztése körül forgott. Mi az, ami mindebből ezek után is megvalósulhat, és mi az, ami nem?
A gyárak leálltak, hiszen a munkásokat – és tágabb értelemben a társadalmat – meg kell óvni a személyes találkozással terjedő vírus veszélyeitől. Ugyanakkor a gyártás digitalizálása és robotizálása hosszú távon is hatásos ellenszere lehet minden hasonló világjárványnak, hiszen ha a szalagok mellett dolgozó munkások tömege helyett mérnökök és IT-szakemberek felügyelik majd a termelést, kevésbé fenyeget a fertőzés terjedése. Itt jön a képbe a home office, az otthoni munkavégzés, amelynek a technikai feltételei régóta megvannak, de a munkaadók ezt még az adminisztratív munkakörökben is csak ritkán engedélyezték. A járvány hatására immár tömegesen dolgoznak otthonról olyan munkakörökben, ahol ehhez csak jó internetkapcsolatra és megfelelő számítástechnikai eszközökre – gyakran egyetlen laptopra – van szükség. Lehet, hogy a járvány elmúltával a korábbinál nagyobb, esetleg lényegesen nagyobb mértékben fennmarad az otthoni munkavégzés gyakorlata. Ennek következményei lehetnek például a városi, elővárosi közlekedésben. Csökkenhet az agglomerációból a belvárosba naponta ingázók száma, ami megmutatkozhat a közutak és a közösségi közlekedési eszközök terheltségén is.

Fotó: Kurucz Árpád
– Önmagában a home office nem fogja megszüntetni a reggeli csúcsforgalmat a nagyvárosok bevezető gyorsforgalmi útjain – vélekedett kérdésünkre Andó Gergely vasúti szakértő, a Közlekedésvilág szaklap szerkesztője. A nagyvárosokból a magas ingatlanárak miatt az agglomerációba költöző családok nemcsak a munkahely miatt járnak be, hanem számos kereskedelmi, egészségügyi vagy éppen oktatási szolgáltatás miatt is. Azok a családok, amelyek kiköltöznek, gyakran továbbra is ugyanabba az iskolába járatják a gyermekeiket, ahová korábban. Az elővárosi buszok és vonatok reggelenként többnyire éppen az iskolásokkal vannak tele. Az ingázás akkor érhet véget, ha a ma még inkább alvóvárosoknak tekinthető települések humán infrastruktúrájának fejlettsége utoléri az igényeket.