A forint árfolyamát már két éve fokozott érdeklődés övezi, mivel 2018 tavaszán gyengülő trend bontakozott ki. Ez azonban nem volt különösebben heves, talán még meg is felelt a növekedést serkentő gazdaságpolitikai céloknak. Sokáig nem volt egyértelmű, hogy mi okozhatja a gyengülést, miközben a magyar gazdaság fundamentumai nemcsak régiónkban, de európai szinten is erősek voltak: mérsékelt volt a költségvetési hiány, erősen többletes a kereskedelmi mérleg és egyensúlyi a fizetési mérleg, s dinamikus gazdasági növekedés mellett csökkent a GDP-arányos adósságszint.
A magyarázat igazán csak idén, év elején vált nyilvánvalóvá, miután a forint kamatszintje igen alacsony volt, 0,1-0,2 százalék körül, a cseh korona és a lengyel zlotyi esetében ez ugyanakkor lényegesen magasabban alakult, de ami a legfontosabb: az amerikai dollár esetében is másfél százalék fölötti volt. Ez spekulációt indított, a kamatkülönbség miatt forint elleni pozíciókat nyitottak, amely folyamat a múlt hónapban már olyan mértékűvé vált, hogy a forint elleni támadásról lehetett beszélni. Mindez annak ellenére zajlott, hogy az említett kamatkülönbség gyorsan csökkent: jelentős kamatvágásokat hajtott végre az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, továbbá a cseh, illetve a lengyel jegybank is.
A váratlanul komollyá vált, és a gazdaságot megbénító koronavírus-járvány is megzavarta a piacot, világszerte óriási pénzek mozdultak meg, még a forintnál nagyobb gazdasági súlyú valuták árfolyamai is erősen ingadozni kezdtek, mint az ausztrál dollár, sőt, például a norvég korona sokéves mélypontjára zuhant. Érthető, hogy a visegrádi térség valutái, köztük a forint is, rendkívül változékony lett. Végül az MNB úgy döntött, hogy ezeket a hatásokat monetáris politikájával ellensúlyozza, és stabilizálja a forint árfolyamát.
Első lépésként az alapkamat szintjén egyhetes betéti eszközt hirdettek a bankok számára, hogy a hirtelen megjelenő, de a szokatlan piaci helyzet miatt helyét nem találó többletlikviditást lekössék. Ezt követően az egynapos hitel és egyhetes fedezett hiteleszközök kamatának 1,85 százalékra emelésével szimmetrikussá tették a kamatfolyosót, ennek következtében a piaci rövidtávú kamatszint, amit leginkább a három hónapos BUBOR jellemez, a korábbi 0,4-0,5 százalékról kevéssel egy százalék fölé emelkedett. Ezáltal a kamatkülönbségre a forint ellen játszó befektetők veszteséges pozícióba kerültek, így kénytelenek voltak korábbi pozícióikat zárni, újat nyitni pedig végképp senkinek sem éri meg.
