Rekordvágás az olajhatalmaknál

Pont került a kőolaj globális termelésének visszafogásáról szóló legutóbbi egyezkedés végére. Moszkva és Rijád korábbi megállapodását követően most már Mexikón sem múlik a mérséklés betartása. Igaz, a közép-amerikai országnak nem kellett változtatnia álláspontján, de mostantól az USA adósa.

Midland, 2020. április 7. Olajkút a nyugat-texasi olajmezõkön 2020. április 7-én. Az olajár esése miatt a benzin ára is jelentõs mértékben csökkent. MTI/EPA/Larry W. Smith Fotó: Larry W. Smith

Sikerült megegyezniük az olajországoknak vasárnap arról, hogy az elmúlt tíz év globális keresletének tíz százalékát megközelítő mértékben csökkentik a kitermelésüket. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a szervezeten kívüli, de azzal együttműködő olajországok, az OPEC+-csoport vasárnap napi 9,7 millió hordós termelés-visszafogásról döntött. A mérték ugyan elmarad a csütörtöki egyezségben foglalttól – ami, mint arról print kiadásunkban beszámoltunk, tízmillió hordóról szólt –, mégis a valaha volt legnagyobb mértékű vágás. Nem változott viszont az a kitétel, hogy a visszafogás hatálya májusra és júniusra érvényes, azt követően pedig a csökkentés mértékét 2022 áprilisáig fokozatosan leépítik. A 23 partner legközelebb június 10-én dönt az esetlegesen szükséges további lépésekről. További napi ötmillió hordós vágást szeretne elérni az OPEC a nem tag, de jelentős termelő Brazíliánál, Kanadánál és Norvégiánál – utóbbi két ország vezetése már jelezte együttműködési szándékát.

A tízmillió hordós csökkentés csütörtök éjjel Mexikón bukott meg, amely nem volt hajlandó egymaga vállalni a 400 ezres vágást. Csupán százezres mérséklésbe ment bele, és ezzel fel is állt az asztaltól – írtuk meg. Később Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke arról biztosította déli szomszédjának vezetőségét, hogy az USA felvállalja a Mexikótól várt termeléscsökkentés egy részét is a sajátján felül. (Trump úgy fogalmazott, Mexikó majd később téríti meg a szívességet.) Az USA ezt azért is tehette meg, mert az olaj jegyzésárának jelentős esése miatt, a hagyományos termelésnél drágábban működtethető palaolaj-mezőkön egyébként is leáll, vagy jelentősen, akár napi két-hárommillió hordóval csökken a kitermelés az év végéig – és éppen erre játszhatott Moszkva és Rijád is az elmúlt hetekben kialakult árháborúban.

Aznap, amikor a közép-amerikai ország megvétózta az egyezséget, Moszkva és Rijád között megszületett a hetek óta várt megállapodás. Ahogyan arról a Magyar Nemzet is beszámolt, Oroszország és Szaúd-Arábia egy­aránt 23 százalékos csökkentéssel, napi 8,5 millió hordós termelésben állapodott meg. A két piaci nagyhatalom némi washingtoni nyomásra, illetve egyeztetés után adta be a derekát. Donald Trump azt követően kereste fel telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királyt, hogy az USA ötven republikánus képviselője gazdasági szankció­kat helyezett kilátásba, amennyiben a királyság nem enged a túltermelésből, vagyis az olajárra gyakorolt nyomásból. A múlt hét elején pedig republikánus szenátorok egy olyan törvényjavaslatot is benyújtottak, amelynek alapján az amerikai védelmi rendszereket, továbbá az amerikai csapatokat is kivonnák Szaúd-Arábiából, ha Rijád nem enged.

Elemzők egybehangzó értékelése szerint a rekordméretű – a kereslethez képest tehát tíz százalékos – vágás sem lehet elégséges a túltermelés sújtotta világpiac egyensúlyba billentéséhez. A lépés egyelőre annyira lehet elég, hogy a tárolók ne teljenek meg csurig, vagyis működőképes maradjon az ellátási lánc. Az olajfajták jegyzésárának esése viszont többek szerint nem lesz megállítható, tekintettel arra, hogy a járvány nyomán bevezetett korlátozások akár harmadával is visszavethették a globális olajigényt. Az északi típusú Brent nyersolaj ára így az év eleji hordónkénti hetven dolláros szintről akár tartósan húsz dollárra is csökkenhet. A Brent hordójáért a megállapodás ismertté válását követő vasárnap, európai idő szerint este kilenc órakor 31,82 dollárt kértek.