Hatvanéves a szervezet, melytől egykor a fél világ rettegett

Az 1960-ban alapított OPEC 1973-ban megroppantotta az amerikai gazdaságot, ma már az Egyesült Államok diktál neki.

The flow of drilling mud is seen in a container while an oilfield worker works on a drilling rig at an oil well operated by Venezuela's state oil company PDVSA, in the oil rich Orinoco belt, near Cabrutica at the state of Anzoategui April 16, 2015. Venezuela has launched talks this month on a novel plan to blend the country's heavy crude with light oil from other OPEC allies, seeking to create a new variety that can compete against swelling U.S. and Canadian supplies. The proposal, which would expand on a pilot scheme involving Algerian oil last year, envisions supplying refineries built for medium-grade crudes rather than the light oil that has become plentiful as a result of the North American shale boom, said the head of state oil company PDVSA, Eulogio del Pino. Picture taken on April 16, 2015. REUTERS/Carlos Garcia Rawlins - GF10000065712 Fotó: Carlos Garcia Rawlins Forrás: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

Hatvan éve, 1960. szeptember 14-én alapította öt ország (Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia, Venezuela) az Olajexportáló Országok Szervezetét Bagdadban azzal a céllal, hogy egyensúlyozni tudják hét nagy amerikai és brit olajcég hatalmát a piacon. 15 évvel a második világháború után kialakult a nyugati jóléti országok csoportja, ami az Egyesült Államokon kívül elsősorban Nyugat-Európát és Japánt jelentette. A jólét alapja az olaj volt, amely olcsón és korlátlanul állt rendelkezésre, a környezet- és klímavédelem még szinte ismeretlen fogalmak voltak.

A bőséges, a nyugati országok számára elérhető feltárt olajkínálat azonban akkor földrajzilag jóval szélsőségesebben helyezkedett el, mint ma. Túlnyomó része a Közel-Keleten volt, az arab országok és Irán kezében. A gyarmati rendszerek felbomlásával ezek az országok is magabiztosabbak lettek, olajexportjukból szerettek volna minél többet profitálni, és felismerték, hogy a nyugati jólét nem kis részben az ő olajuktól függ. Ami viszont ennek kihasználását, az első döntő lépést kiváltotta, az politikai ok volt.

A szervezetnek 13 tagja van: az öt alapítóhoz az Egyesült Arab Emirátusok és hét afrikai ország csatlakozott
Fotó: Reuters/Carlos Garcia Rawlins

Első olajválság

Az 1973-as arab–izraeli háborút követően a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) bojkottot hirdetett az USA és Nyugat-Európa ellen, azzal az indokkal, hogy támogatták Izraelt a háborúban. Az érintett országokban hirtelen olajhiány keletkezett, az ipar és a közlekedés akadozott, az olajár a sokszorosára emelkedett. Az USA és az új jóléti országok ipara még energiapazarló volt, így a hirtelen megemelkedett olajár hatalmas inflációt és gazdasági visszaesést okozott, ez lett az első olajválság.

A hatás azonban nem volt tartós: az érintett országok ipara igen gyorsan ráállt az energiahatékonyságra, így az olajár rövidesen jóval kevésbé befolyásolta az árszínvonalat, ráadásul az autóipar is gyorsan átállt a hatékonyabb, kis fogyasztású járművek gyártására. Amerikában pedig bővült a hatalmas, de a közel-keletinél drágábban kitermelhető olaj felszínre hozatala. Az egyensúly két év alatt helyreállt, az OPEC végül annyit ért el, hogy magasabb lett az olajár. A továbbiakban már ez is lett a cél: időről időre kitermelés-korlátozásban állapodtak meg, ha alacsonynak tartották az árat. A szervezeten kívüli olajkitermelők még nem tudták ezt ellensúlyozni, az orosz olajat pedig jórészt a kelet-európai csatlós országok kapták, hosszú ideig a világpiaci árnál olcsóbban.

Második olajválság

1979-ben Iránban forradalom döntötte meg az addigi Nyugat-barát rendszert, majd a következő évben Irak és Irán háborúba lépett egymással. Ez az olajkínálat visszaeséséhez vezetett, az ár ismét magasra szállt, ez lett a második olajválság. A fejlett országok ismét gyorsan reagáltak: az elektromos energia termelésén belül visszaszorították az olaj arányát, így a kereslet is visszaesett, miközben újabb és újabb kitermelők léptek piacra, illetve növelték kitermelésüket. 1986-ra az OPEC piaci részesedése az 1979-es ötven százalékról harminc százalék alá esett vissza. A szervezet, melynek ma már 13 tagja van: az öt alapítóhoz az Egyesült Arab Emirátusok és hét afrikai ország csatlakozott, a korábbiakhoz hasonló döntő hatást többé már nem tudott a piacra gyakorolni.

A szervezet hanyatlása

Az utóbbi években a világ két legnagyobb kitermelője az USA és Oroszország lett, egyikük sem OPEC-tag. A kialakult túlkínálat először 2015-ben rogyasztotta meg az olajárat: ekkor Oroszország is csatlakozott egy OPEC-kitermeléscsökkentési egyezményhez. A tovább növekvő amerikai kitermelés azonban újra megrogyasztotta a piacot, amely aztán a koronavírus-járvány miatt teljesen összeomlott. Az OPEC immár amerikai kérésre kellett, hogy csökkentse kitermelését. Ráadásul a szervezet legnagyobb kitermelője, Szaúd-Arábia biztonságát az USA szavatolja a fő ellenséggé vált másik OPEC-taggal, Iránnal szemben. A szervezet pedig ma már csak árnyéka egykori önmagának.