Egy év alatt százszorosára emelkedett egy olyan cég árfolyama, amelyről Magyarországon eddig nemigen hallhattunk. A GameStop az Egyesült Államokban ismert, de ma már nem kiemelkedően teljesítő kiskereskedelmi cég, videójátékokat, játékkonzolokat értékesít ötezer boltos hálózatában. A részvénye a tavalyi év első felében öt dollár alatt forgott, augusztustól január elejéig húsz dollárra emelkedett, ám a múlt pénteken már ötven dolláron vették, végül ezen a héten valósággal felrobbant az árfolyam: csütörtökön már 450 dollárt is adtak a papírért. A nap végén viszont a nyitóértékhez képest 44,29 százalékos mínuszban, 193,6 dolláron zárt.
Az ügy érdekessége a hihetetlen mértékű áremelkedésen túl az, hogy nagyjából pontosan lehetett tudni, mi történik a piacon. Márpedig az ilyesmi ritka, hiszen az árfolyam alakulása sok millió résztvevő megbízásainak eredménye, és a befektetőket sokféle motiváció vezérelheti. Most azonban a kisbefektetők, akik online számlákon jutalék fizetése nélkül kereskedhetnek és chatszobákban cserélhetnek véleményt, kezükbe vették az irányítást.
Megnézték, hogy melyik részvényben van óriási short állomány az összes részvény számának százalékában, és úgy döntöttek, hogy ha mindannyian vásárolni kezdenek, erre biztatják egymást, olyan áremelkedést idézhetnek elő, amely lehetetlen helyzetbe hozza a shortosokat, akik ezért kénytelenek lesznek a pozícióikat zárni.
A motiváló erők között az X generációs gémerek nosztalgiafaktora is fellelhető: szerettek volna egy kis felhajtást gyerekkoruk kedvence körül. Az akciót indító kisbefektetők extrém áremelkedést, rendkívüli hasznot értek el – legalábbis azok, akiknek nem maradt a nyakán a 450 dolláros részvény.
Fotó: Reuters/Nick Zieminski
A shortosok között több intézményi befektető, alap is volt, ezért a kisbefektetők tudták azt is, hogy ha nekik zárniuk kell a veszteséges pozíciót, nagy tételt kell vásárolniuk, ami egy kisebb likviditású részvény esetében garantálja az árrobbanást. Ez be is következett: az intézmények sorra zártak, mert
hiába bíztak abban, hogy végül a cég fundamentumainak megfelelően leesik a részvényár, időközben nem tudták finanszírozni az óriási veszteséget.
A short pozícióknál, vagyis ha egy részvény árának esésére fogad a befektető, speciális helyzet áll elő. Ha valaki húsz dollárért megvásárol egy részvényt, és ki is fizeti az árat, akkor legfeljebb húsz dollárt veszíthet rajta. Ha viszont egy másik befektető húsz dollárnál short pozíciót nyit (leegyszerűsítve kölcsön vett részvényt ad el), akkor, ha le is tesz részvényenként húsz dollár alapletétet, az nem fedezi a veszteséget, ha a részvény negyven dollár fölé emelkedik. Ekkor a befektető vagy befizet még, vagy lezárja a pozíciót. Ha pedig még magasabbra megy fel az ár, azt a legtöbb shortos már képtelen finanszírozni, tehát érdemes mihamarabb kiszállnia. A kényszerű vásárlások így addig hajtják az árat, amíg a short pozíciók nagy része zárul, a részvénytulajdonosok pedig realizálni akarják a hirtelen keletkezett óriási nyereséget, ezért tömeges eladásba kezdnek. Rendszerint az ár hamar vissza is esik a reálisabb szintekre, bár előfordulhat, hogy ez a fajta spekuláció folytatódik, ezért nem azonnal pukkad ki a lufi.
