Mi zöldíti valójában az áramtermelést?

Akár tízszeres is lehet a különbség Európa országai között az áramtermelés fajlagos szén-dioxid-kibocsátásában. Magyarország közel van az élmezőnyhöz.

12_villamose_karbon

Akár tízszeres is lehet a különbség Európa országai között az áram-előállítás fajlagos szén-dioxid-kibocsátásában. Az Európai Villamosenergiaipari rendszerirányítók szövetségének (ENTSO-E) 2020-as adataiból kitűnik, hogy alapvetően azokban az országokban termelik a legkisebb karbonlábnyommal az áramot, amelyekben működik atomerőmű és/vagy a vízenergiára alapoznak. Ez a legzöldebb, a kilowattóránkénti 150 grammot (g/kWh) el nem érő kategória – áll a Paks2.hu honlapon.

Az élmezőnybe tartozó öt ország közül négy – Svájc, Svédország, Franciaország és Finnország – jelentős mértékben támaszkodik a nukleárisenergia-termelés adta klímapolitikai előnyökre, míg a második helyen lévő Norvégia szinte kizárólag a vízenergiára épít.

A második legkedvezőbb, 151–300 g/kWh-s sávba tartozik Magyarország mellett például Belgium, mindkét ország áramtermelésének nagyjából felét az atomenergia adja. A nukleáris mellett a vízenergia hasznosítása is hozzájárul Románia és Szlovénia kedvező fajlagos kibocsátási adataihoz. Spanyolország és az Egyesült Királyság földrajzi elhelyezkedése ideális a szélerőművek telepítéséhez, ennek ellenére nem mondtak le az atomenergia ellátásbiztonságban betöltött előnyeiről.

A harmadik, 301–450 g/kWh közötti kategóriába tartozó országok szinte mindegyikére jellemző, hogy villamosenergia-mixükben jelentős a szén szerepe. Ezt részben kompenzálja az atomenergia – mint például Bulgáriánál és Csehországnál – vagy a megújuló energiaforrások alkalmazása. A kettőt együtt alkalmazza Németország, ahol a szén-dioxid-mentesen termelő atomerőművek kivezetése láthatóan lassítja a dekarbonizáció folyamatát. Emiatt a német fajlagos kibocsátás 2020-ban is csaknem negyven százalékkal haladta meg a magyar értéket.

Az utolsó két, leginkább szennyező kibocsátási kategóriába (451–600 g/kWh közötti és 600 g/kWh feletti) eső országok majdnem mindegyikére jellemző, hogy villamosenergia-termelésük erőteljesen támaszkodik a szénre és a szénhidrogénekre, és csekély súllyal van jelen, vagy teljesen hiányzik a nukleáris és a vízenergia.