A hulladék nem szemét, áramot nyerhetünk belőle

Sok szempontból előremutató megoldás a lakossági hulladék elégetése, és volna még lehetőség a terület bővítésére Magyarországon. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértő szerint ez a hulladékkezelés egyik legbiztonságosabb technológiája. Molnár Szabolcs rámutatott arra is: a hulladék keletkezésének csökkentésében van igazán nagy potenciál.

Fő a biztonság. Nem véletlen, hogy a füstgázszűrők listája a leghosszabb Fotó: Havran Zoltá

Jelentős segítség a lakossági hulladék kezelésében és a városok levegőminőségének javításában a szemétégetők üzemeltetése. A technológia előnyeiről és korlátairól Molnár Szabolcs, a Magyar Mérnöki Kamara energetikai tagozatának elnökhelyettese beszélt a Magyar Nemzetnek.

Az emberiséggel fejlődik

A szakértő, akinek nemrégiben jelent meg a Hulladékból a konnektorba című könyve, kiemelte: a hulladék energetikai hasznosítása valójában egyidős az emberiséggel. – A legrégebben kialakult társadalmak óta ismert a jelenség, hiszen az őskori emberek a hulladékuk egy részét elásták, a többit jellemzően a tűzbe dobták – kezdte Molnár Szabolcs a hulladékkezelés történetének rövid áttekintését, majd rátért a témakör első ismert szabályozására, amely időszámításunk előtt ötszáz körülről maradt fenn Athénból. Ez kimondta, hogy az elhelyezés a városhatártól legalább két kilométerre volt lehetséges. A hulladék szervezett szállítása pedig az ókori Róma városában jelent meg először.

Már az ókori Róma városában megszervezték a hulladék elszállítását
Fotó: Pexels

– A mai társadalmakban viszont fenntartható rendszereket kell kialakítani, és megjelentek a nem természetes, nem lebomló anyagok is a hulladékban, ezért összetett szabályozásra van szükség – folytatta a szakértő, hozzátéve: az európai uniós hulladékkezelési irányelv piramisának legalján a legkevésbé kedvező deponálás, vagyis végleges lerakás szerepel. – Ez is egyfajta kezelést jelent, hiszen a telephelyet a jogszabályi előírásoknak megfelelően leszigetelik, majd amikor megtelnek, rekultiválják a területet: befedik földdel és beültetik. Messze nem ideális megoldás, és sajnos Magyarországon magas a deponált hulladék aránya – jelentette ki a szervezet elnökhelyettese, majd ismertette a következő, az energetikai hasznosítás szintjét.

– Ez a kategória több megoldást foglal magában, nem csak az erőművi égetést jelenti. Léteznek más energetikai, például anaerob hasznosítási lehetőségek is, amelyekkel nem közvetlenül energiát, hanem energiahordozót nyerünk. Ilyen lehet például a bioetanol vagy a lerakott hulladékból keletkező depóniagáz – részletezte a lehetőségeket Molnár Szabolcs, majd az erőművi tüzelésben rejlő lehetőségeket mutatta be. Mint mondta, ez alapvetően kétféleképpen lehetséges: a vegyesen gyűjtött hulladékot vagy minimális előkezelés után, vagy a fűtőérték növelését célzó eljárásokon átesett RDF-termékként (refuse-derived fuel – hulladékból származó energiahordozó) égetik.

Megéri válogatni?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik típust érdemesebb használni: megéri-e minden esetben RDF-fé alakítani a hulladékot? A szakértő szerint ezt a döntést mindig az adott helyzet alapján kell meghozni, ugyanis a hulladék mint tüzelőanyag kezelése sok mindentől függ: a jogszabályoktól, hogy éppen milyen alapanyag áll rendelkezésre, és a fűtőértékét is befolyásolja például a szezonalitás vagy az, hogy mekkora városból származik. Számolni kell az RDF előállításának költségével, hiszen arra üzemet kell létrehozni, működtetni. Az viszont egyszerűbbé teszi a helyzetet, hogy nincs az RDF fűtőértékére vonatkozó szabvány, szemben az SRF-fel (solid recovered fuel – szilárd visszanyert energiahordozó). De így is az a cél az RDF előállítása során, hogy a hulladék égethető részeit megnöveljék, hiszen negyven-hatvan százalékát biológiailag lebomló összetevők, jellemzően az élelmiszer-maradékok alkotják. Ezt érdemes kiválogatni, csak úgy, mint a fémeket, amelyeket mágnessel és úgynevezett örvényáramú szeparátorokkal emelnek ki. A hulladék szitáláson, daraboláson is átesik. A műanyagokat szintén igyekeznek kiszortírozni, bár azok fűtőértéke jó – hiszen szénhidrogénekből készülnek –, de környezetvédelmi szempontból nem az eltüzelés az ideális kezelésük, és a klórtartalmuk a kazánokban is kárt tehet.

Csökkentenék a termékek ökológiai lábnyomát

Átfogó szakpolitikai ajánlásokat fogadott el az Európai Parlament kedden arról, hogyan érhető el, hogy 2050-re karbonsemleges és fenntartható gazdaság működjön az Európai Unióban, reagálva az Európai Bizottság körforgásos gazdaságról szóló cselekvési tervére – közölte a parlament sajtóosztálya. A képviselők azt kérték a bizottságtól, hogy jelölje ki az unió piacán megjelenő összes termékkategória teljes életútját lefedő, 2030-ra kötelezően teljesítendő célokat annak érdekében, hogy csökkenjen az erőforrások felhasználásának és fogyasztásának lábnyoma. Emellett olyan kötelező termék- és/vagy ágazatspecifikus célok meghatározását is kérik, amelyek az újrafeldolgozás mértékét határozzák meg. Ilyen a nem energiával kapcsolatos termékek köre: új jogszabályban kellene meghatározni azokat a normákat, amelyek révén az uniós piacon megjelenő áruk jól működnek, tartósak, többször felhasználhatók, könnyen javíthatók, nem mérgezők, frissíthetők és újrahasznosíthatók, valamint alapanyag- és energiahatékonyak legyenek, és tartalmazzanak újrahasznosított elemeket. A hulladékkezeléssel kapcsolatos regulákat alaposabban kell végrehajtani, és további szabályokra van szükség a legfontosabb ágazatok és termékek, többek között a textilek, a műanyagok, a csomagolás és az elektronika terén, mondják a képviselők.

– Az is megoldás, ha csak minimális előkezelés, keverés és homogenizálás után kerül a hulladék a kazánba. Magyarországon egy ilyen létesítmény működik, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (közkeletű nevén Huha). A Rákospalota melletti létesítményben egy egyszerű, üzembiztos rostélyon égetik a hulladékot, de létezik speciálisabb tüzelés is. Ilyen például a fluidágyas megoldás, amelynél alulról, fúvókákon levegőt fújnak felfelé, ezzel lebegtetik az égéságyat. Ennek jobb a hatásfoka, alacsonyabb a kibocsátása, de kötelező az előkezelés, mert bizonyos műanyagok, fémek az égetés során megolvadhatnak és eltömíthetik a fúvókákat – ismertette Molnár Szabolcs.

Csak magas hőfokon

A szakértő elmondta azt is, hogy alapvetően nincsen szükség az égést segítő anyag használatára, bár előfordulnak speciális helyzetek. A kazánnak legalább 850 Celsius-fokon kell működnie, mégpedig azért, mert

ezen a hőmérsékleten bomlik az a hulladékégetés során keletkező két legkárosabb, rákkeltő vegyületcsoport, a dioxinok és a furánok. Ezek semmi esetre sem kerülhetnek ki a légkörbe,

ezért amikor – például túl magas nedvességtartalmú hulladék miatt – lecsökken a kazán hőmérséklete, akkor földgáz- vagy olajégőkkel feljebb lehet hevíteni. Az eszközökre szükség van a leállás utáni újraindításkor is az üzemi hőmérséklet eléréséhez, például karbantartás után. Egyébiránt a hulladéktömeg a meggyulladása után önálló égésre képes, alapesetben nincsen szükség a rásegítésre.

Mi füstöl jobban?

A károsanyag-kibocsátás témáját tovább boncolgatva a szakértő hangsúlyozta: a hulladékégetők nagyon komoly füstgáztisztító rendszerekkel vannak ellátva, rendkívül szigorú kibocsátási normáknak kell megfelelniük. A füstgázokat nemcsak tisztítják, hanem folyamatosan monitorozzák is, és határérték felett nem bocsáthat ki semmit az erőmű. A határérték megállapítása természetesen nem önkényes, azt a természet regenerálóképességének figyelembevételével számítják ki a szakértők. Külön-külön leválasztó van a porra, a nehézfémekre, de a kén-dioxidot és -trioxidot, valamint nitrogén-oxidokat is berendezések sora szűri.

A lakossági tüzelésnél nem tudni, mi kerül a levegőbe
Fotó: Teknős Miklós

– A napjainkban ismét népszerű otthoni fatüzelés ennél sokkal károsabb is lehet, ha például vizes a fa, nem is beszélve arról, amikor hulladékot dobnak a tűzre. A kályhák, kandallók kéményén szűrés és monitorozás nélkül kerül a légkörbe a füst – mutatott rá Molnár Szabolcs.

Jöhetne az újabb

Hulladékégetésre több erőműnek is van engedélye Magyarországon, de ezzel jellemzően nem élnek a szakértő elmondása szerint, aki úgy véli, volna még kapacitás az 1980-as évek óta tervezgetett Huha II-nek. – A rákospalotai létesítménynek évi 420 ezer tonna eltüzelésére van engedélye és kapacitása, körülbelül 380 ezer tonnát égetnek el. Budapesten és agglomerációjában még mintegy 250-300 ezer tonna elégetésére lenne igény, a Huha II nagyjából ekkora kapacitással létesülhetne – mondta, megjegyezve: talán most ismét éledezik a terv, amelynek a szakemberek nagyon örülnének. Ezt alátámasztandó, tovább érvelt.

Fő a biztonság. Nem véletlen, hogy a füstgázszűrők listája a leghosszabb
Fotó: Havran Zoltán

– A város levegőjének tisztasága szempontjából lényeges szerepe van a távfűtésnek: ha központi erőműben állítjuk elő a lakosságnak szánt energiát, az jóval hatékonyabb, tisztább, környezetvédelmi szempontból sokkal jobb, mint az egyedi fűtési rendszerek. A hulladékból nyert energiát a Főtáv kiválóan tudná hasznosítani, mint ahogy teszi a Huha I esetében is. A Huha II megvalósításával a hulladékból – ráadásul kapcsoltan, áramot is előállítva – termelt távhő részesedése megközelítené a Főtáv hőtermelési portfóliójának negyedét. Ökölszabály szerint évi 120-150 ezer tonna hulladékra éri meg erőművet építeni, bár

Lengyelországban van kilencvenezer tonna kapacitású is. Európa legnagyobbja évi egymillió tonnát éget el Isztambulban, a shenzeni világrekorder pedig kétmilliót – szemléltette az arányokat Molnár Szabolcs.

A kazánban nem eshet egy bizonyos pont alá a hőmérséklet
Fotó: Havran Zoltán

Mindent figyelembe véve Magyarországon Debrecen jöhetne még szóba vegyesen gyűjtött, települési szilárd hulladékot égető erőmű építése kapcsán a szakértő szerint. Ennek oka az, hogy nagy lakósűrűségű környezet az optimális, hiszen ha a kukásautóknak sok utat kell megtenniük az erőműig, csökkenhet a beruházás megtérülése. Fontos szempont, hogy a város nagy, földgázalapú távfűtőrendszerrel rendelkezik, ami jó felvevőpiaca lehet az erőmű által kapcsoltan termelt hőnek. – De figyelembe kell venni azt is, hogy az égetés nem megoldás mindenre: körülbelül 20-25 százalék visszamaradó anyaggal, salakkal, pernyével kell számolni, ami ugyan még hasznosítható utak, védőfalak gyártásában, de kezelni kell. Ezért mindenképpen fontos a szelektív gyűjtés arányának növelése, hiszen ami újrahasznosítható hulladék egyszer a kukába kerül, az már nagyon nehezen jut vissza a körforgásba – hangsúlyozta a szakember.

Kiemelte zárásként azt is, hogy a visegrádi négyek közül Magyarország lakossága termeli fejenként a legtöbb hulladékot, tehát ezen mindenképpen érdemes dolgozni,

nem is véletlen, hogy az említett piramis tetején az újrahasznosítási, újrahasználati, hulladékcsökkentési technológiák foglalnak helyet. – Ez utóbbiban pedig óriási potenciál és felelősség van lakossági és ipari szinten is – jelentette ki Molnár Szabolcs.

Madarat tolláról, nemzetet hulladékáról

Jellegzetes a lakosság szemete, akár társadalmi, akár szezonális szempontból. Nyár végén a sok gyümölcshéj miatt nagyon megnő a lakossági hulladék nedvességtartalma, a dinnyehéjszezon nem feltétlenül kedvez a szemétégetőnek – jobb volna komposztálni. A karácsonyt is jellegzetes szemétösszetétel követi a csomagolóanyagok miatt. Ezt követi a január, amikor a lakók többsége kidobja a karácsonyfáját, ami a magas gyantatartalma miatt kiváló tüzelő. A távhővállalatok például az ebből nyert hőt is továbbítják a lakosságnak, így energia formájában voltaképp visszatér a lakásba a karácsonyfa.