Megéri válogatni?
Felmerülhet a kérdés, hogy melyik típust érdemesebb használni: megéri-e minden esetben RDF-fé alakítani a hulladékot? A szakértő szerint ezt a döntést mindig az adott helyzet alapján kell meghozni, ugyanis a hulladék mint tüzelőanyag kezelése sok mindentől függ: a jogszabályoktól, hogy éppen milyen alapanyag áll rendelkezésre, és a fűtőértékét is befolyásolja például a szezonalitás vagy az, hogy mekkora városból származik. Számolni kell az RDF előállításának költségével, hiszen arra üzemet kell létrehozni, működtetni. Az viszont egyszerűbbé teszi a helyzetet, hogy nincs az RDF fűtőértékére vonatkozó szabvány, szemben az SRF-fel (solid recovered fuel – szilárd visszanyert energiahordozó). De így is az a cél az RDF előállítása során, hogy a hulladék égethető részeit megnöveljék, hiszen negyven-hatvan százalékát biológiailag lebomló összetevők, jellemzően az élelmiszer-maradékok alkotják. Ezt érdemes kiválogatni, csak úgy, mint a fémeket, amelyeket mágnessel és úgynevezett örvényáramú szeparátorokkal emelnek ki. A hulladék szitáláson, daraboláson is átesik. A műanyagokat szintén igyekeznek kiszortírozni, bár azok fűtőértéke jó – hiszen szénhidrogénekből készülnek –, de környezetvédelmi szempontból nem az eltüzelés az ideális kezelésük, és a klórtartalmuk a kazánokban is kárt tehet.
Csökkentenék a termékek ökológiai lábnyomát
Átfogó szakpolitikai ajánlásokat fogadott el az Európai Parlament kedden arról, hogyan érhető el, hogy 2050-re karbonsemleges és fenntartható gazdaság működjön az Európai Unióban, reagálva az Európai Bizottság körforgásos gazdaságról szóló cselekvési tervére – közölte a parlament sajtóosztálya. A képviselők azt kérték a bizottságtól, hogy jelölje ki az unió piacán megjelenő összes termékkategória teljes életútját lefedő, 2030-ra kötelezően teljesítendő célokat annak érdekében, hogy csökkenjen az erőforrások felhasználásának és fogyasztásának lábnyoma. Emellett olyan kötelező termék- és/vagy ágazatspecifikus célok meghatározását is kérik, amelyek az újrafeldolgozás mértékét határozzák meg. Ilyen a nem energiával kapcsolatos termékek köre: új jogszabályban kellene meghatározni azokat a normákat, amelyek révén az uniós piacon megjelenő áruk jól működnek, tartósak, többször felhasználhatók, könnyen javíthatók, nem mérgezők, frissíthetők és újrahasznosíthatók, valamint alapanyag- és energiahatékonyak legyenek, és tartalmazzanak újrahasznosított elemeket. A hulladékkezeléssel kapcsolatos regulákat alaposabban kell végrehajtani, és további szabályokra van szükség a legfontosabb ágazatok és termékek, többek között a textilek, a műanyagok, a csomagolás és az elektronika terén, mondják a képviselők.
– Az is megoldás, ha csak minimális előkezelés, keverés és homogenizálás után kerül a hulladék a kazánba. Magyarországon egy ilyen létesítmény működik, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (közkeletű nevén Huha). A Rákospalota melletti létesítményben egy egyszerű, üzembiztos rostélyon égetik a hulladékot, de létezik speciálisabb tüzelés is. Ilyen például a fluidágyas megoldás, amelynél alulról, fúvókákon levegőt fújnak felfelé, ezzel lebegtetik az égéságyat. Ennek jobb a hatásfoka, alacsonyabb a kibocsátása, de kötelező az előkezelés, mert bizonyos műanyagok, fémek az égetés során megolvadhatnak és eltömíthetik a fúvókákat – ismertette Molnár Szabolcs.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!