Néhány nap alatt az összeomlás szélére sodorná a társadalmunkat a páneurópai áram-infrastruktúra megrogyása, vagyis egy nagyobb áramszünet
– áll a bécsi székhelyű Greco tanácsadó cég elemzésében. Mint írják, mivel sem az emberek, sem a cégek, sem az állam nincs felkészülve a széles körű közműhibákra, a biztonság hamis tudatában élünk.
Kérdés viszont, hogy valójában mennyire reális az ilyesmi bekövetkezte, és pontosan milyen következményekkel járna. Leszögezik, hogy az európai villamosenergia-rendszer a világon az egyik legmegbízhatóbb, a teljes leállás kockázata igen alacsony, ilyen soha nem is következett be. Mégis az utóbbi években egyre növekszik a meghibásodások esélye, a hálózat biztosításával járó kihívások mértéke. Ennek számos oka van: a fizikai határokat nem ismerő energiapiacok; a rendszerszintű összefüggéseket figyelmen kívül hagyó, csak az egyes elemek cseréjét szem előtt tartó energiaforradalom; és a megújuló források megnövekedett számából eredő, új típusú sebezhetőség is ide sorolható. Mindez leginkább Nyugat-Európára igaz, ahol emiatt az energiabiztonság lassan már a múlté.
A nagy kiterjedésű, európai szintű áramkimaradásnak három fázisát különbözteti meg az elemzés.
Az első szakaszban az üzemzavar másodpercek alatt átterjed a kontinens nagy területeire. Ezután akár egy hét is eltelhet, míg a teljes európai villamosenergia-hálózat ismét megbízhatóan működik.
Ilyesmivel a hálózati üzemeltetők már jó néhány éve számolnak.
A második szakasz, amíg a távközlési szolgáltatások újra használhatóvá válnak, teljesen alábecsült az elemzés szerint. Az eszközök várható károsodása és a túlterhelések miatt legalább néhány napos helyreállítási időszakra kell számítani az áramszünet időtartamának függvényében. Minél hosszabb ideig tart az áramszünet, annál bonyolultabb és időigényesebb ismét üzembe helyezni ezeket a rendszereket.
Mindez azt is jelenti, hogy a logisztika és a kereskedelem is megbénul, ideértve az üzemanyagelosztást is.
A harmadik fázis a hosszadalmas újraindításoké. Több hónapig fennállhatnak a szűk keresztmetszetek az élelmiszer termelésében, feldolgozásában és forgalmazásában bekövetkezett súlyos károk miatt. A lakosság csak részben érzékeli, milyen következményei lehetnek egy ilyen fenyegetettségnek – legalábbis egy ausztriai kutatás szerint. A válaszadók harmada ítélte meg úgy, hogy legfeljebb négy napig volna önellátó ilyen esetben, további harmada pedig hét napot jelölt meg. Ám a Greco szerint
a széles körű újraindulásra a legjobb esetben is csak a krízis bekövetkezte utáni második héten kerülhet sor.
Általában elmondható az is, hogy a segélyszolgálatok vagy a vállalatok sem sokkal felkészültebbek és szervezettebbek a társadalom többi részénél. Továbbá, ha a krízishelyzetben az emberek az otthonukban éheznek, akkor nem feltétlenül az újraindításban vagy a vészhelyzeti ellátásban fognak részt venni, ez pedig egy ördögi kör kezdete lehet. Vagyis csak akkor lehetséges az újraindítás, ha az emberek legalább két hétig önellátóak tudnak maradni, ehhez viszont segíteni kell őket. Egyrészt szemléletformálással, még akkor is, ha a kormányok érthető módon igyekeznek kerülni a pánikkeltést. Azért, hogy minél többen tegyenek óvintézkedéseket, elengedhetetlen a biztonsági információk nyílt közlése – erre már van is példa Ausztriában, Németországban és Dániában is, ahol a szolgáltatás kimaradásának esetére adnak túlélési tippeket a hatóságok.
Az ellátási láncok összeomlására pedig a koronavírus-járvány mutatott jó példát, egyes szektorok a mai napig nem tértek magukhoz. Most kiderül, hogy ez hosszú távon szemléletváltozást okozott-e.
Borítókép: Üres polcokhoz, ellátáshiányhoz vezet az áramszünet (Fotó: Anadolu Agency via AFP/Rasid Aslim)
