Régi igazság, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Nincs okunk kételkedni benne, hogy a bolygó megmentésén fáradozó ifjú értelmiségiek is a lehető legjobbat akarják mindannyiunknak. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. A hollywoodi szuperhősök persze tudták, mit kell tenni, ha mondjuk a Földet egy óriási aszteroida fenyegette: el kell foglalni a világkormány irányító központját, át kell venni a hatalmat és módosítani a bolygó röppályáját.
Igaz, hogy a mi Brüsszelben, Berlinben, Párizsban és más nyugat-európai nagyvárosban élő, idealista fiatal
zöld barátaink még nem tudták elfoglalni a Föld parancsnoki hídját, de már jórészt befolyásuk alá vonták az Európai Unió vezető testületeit.
Fontos törekvésük, hogy becsukják az atomerőműveket, és elhatározták, hogy megszüntetik a belső égésű motorral hajtott személyautók gyártását a földrészen.
Mind a két törekvésük súlyosan veszélyezteti a kontinens iparának versenyképességét más világtájakéval szemben. Ráadásul félő, hogy a kisebb szénlábnyom sem jön össze, például a közúti közlekedésben, holott éppen ez lett volna az úgynevezett zöldfordulat egyik fő célja.
A szakértők évek óta vitatkoznak azon, hogy az akkumulátoros villanyautók gyártása, használata és újrafelhasználása során valóban kevesebb szén-dioxid kerül-e a levegőbe, mint ha belső égésű motorokat használnának továbbra is. A villanyautó is autó, van karosszériája, gumiabroncsai, futóműve. Az akkumulátorok gyártása érdekében pedig irdatlan mennyiségű alapanyagot kell kibányászni és sok-sok energia felhasználásával előállítani.
Igaz, hogy a villanyautók nem bocsátanak ki magukból kormot vagy benzingőzt, de
a nagyvárosok sűrűn lakott részeit le lehetne zárni a korszerűtlen járművek elől akkor is, ha a belső égésű motorok gyártását tovább folytatnák.
A nagyvárosokon kívül is sokan laknak. A kistelepüléseken viszont nem az a legfontosabb kérdés, hogy az autók bocsátanak-e ki kipufogógázt, hanem hogy a nagymamát miképpen vigyék el a szomszédos város kórházába. Vidéken személyautó nélkül nem lehet megmozdulni sem.
A gyártók, kényszerűségből, irdatlan pénzeket fektetnek az elektromos járművek kifejlesztésébe, például azért is, mert számos alapanyagból, ami az új technológiához kell, nincsen elegendő a világpiacon. Az új autók ára pedig – nem csak az elektromosoké – ezért elképesztő módon emelkedik, és az emelkedés átterjedt a használtak piacára is. Az alkatrészhiány miatt nincs elég új autó, a használtak közt nincs elég fiatal, ezért aki le kívánja cserélni koros és korszerűtlen családi batárját, nem vagy igen drágán talál fiatalabbat.
Az autógyártás zöldfordulatának első részeredménye: nagyon kevesen tíz-húsz milliós villanyautóval járnak, a többség pedig egyre öregebb, korszerűtlenebb autókat nyúz, nyilván nagyobb szénlábnyom mellett.
Akinek pedig mégis sikerül mostanában szerezni egy viszonylag fiatal, megkímélt, négyhengeres szívó benzinmotorral szerelt használt gépkocsit, azt gondolhatja, hogy a hátralévő életében már ennek kell kiszolgálnia. Tíz év múlva ilyet már biztosan nem talál, tizenöt év múlva talán nem is lehet behajtani vele a nagyvárosokba. Sorsa a bontó vagy az autótemető.
Borítókép: Használtautó-kereskedés. Egyre idősebb járművek egyre drágábban (Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István)
