az inflációt jórészt külső okok gerjesztik, amelyekre a jegybanknak értelemszerűen nincs hatása, viszont a forint árfolyamának alakulása döntő lehet abban, hogy mennyire érvényesülnek a külső hatások.
Az intézmények által elérhető állampapír hozamszintje a jegybanki kamatemelések hatására jelentősen emelkedett, miközben a tízéves állampapírhozam éveken át kettő és négy százalék között ingadozott (többnyire három százalék alatt), addig mostanra 4,7 százalékig emelkedett, ami már a külföldi befektetők számára is vonzó, tekintettel arra, hogy euróban alig lehet hozamot elérni. Ez erősíti a forintot, és valószínűleg nem is kell ennél érdemben nagyobb hozam ahhoz, hogy ez a folyamat fennmaradjon.
Ennél lényegesen magasabb hozamszint már az államadósság finanszírozásának a szempontjából is kedvezőtlen lenne, hisz jelentősen megemelné a költségvetés terheit, elvonná a forrásokat az adósságcsökkentés elől. Ha viszont nem cél mondjuk az öt százalék feletti hozamszint elérése, akkor a jegybanki kamatok sem valószínű, hogy ennél magasabbra, vagy akár csak öt százalékig emelkednének. Az infláció vélhetően viszonylag hamar visszatér öt százalék alá, így nem kell a befektetőknek negatív reálhozammal szembenézniük.
Mindezek alapján úgy véljük, hogy a meghatározó jegybanki eszköz kamatszintje, amely most négy százalék, nem valószínű, hogy már sokat emelkedne, legfeljebb 4,5 százalékig. A jelenleg 2,4 százalékos alapkamat esetében ez még jelentős teret hagy, havi 30 bázispontos ütemet feltételezve nyolc–tíz hónapig tarthat még a kamatemelési ciklus.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!