időjárás 18°C Vencel 2022. szeptember 28.
logo

Végleg búcsúzhatunk a síszezonoktól?

Magyar Nemzet
Forrás: Klímapolitikai Intézet
2022.01.31. 19:17 2022.01.31. 20:49
Végleg búcsúzhatunk a síszezonoktól?

Javában tart még az idei síszezon, és az olyan, Magyarországtól is karnyújtásnyira található helyeken, mint Zauberberg Semmering, Murau vagy Zelenica jelenleg is pezseg a turisztikai élet. Azonban a téli sportok jövője közel sincs biztonságban a klímaváltozás következtében, és az iparág az előttünk álló években megindulhat a hanyatlás lejtőjén.

Az olyan téli sportok, mint a síelés, a snowboardozás vagy a szánkózás mára több milliárd dollárt érő iparággá nőtték ki magukat, pedig nem is gondolnánk, hogy a mai formájukban csak néhány évtizedes múltjuk van. A téli sportok mára kedveltté vált formája csak a XIX. század utolsó évtizedében tett szert népszerűségre, a hegyvidékeken élő közösségeknek a megélhetést jelentik, azonban ez koránt sem volt mindig így – idézte fel írásában a Klímapolitikai Intézet.

Határozott trendek

Napjainkban felmerül a kérdés, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok miként hatnak az alpesi és a magyarországi síparadicsomokra. Képesek lesznek az alkalmazkodásra? A felvetés már csak azért is jogos, mert 2011 és 2020 között a földfelszín átlagos hőmérsékletének emelkedése folytatódott, nagyjából egy Celsius-fokkal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél. Ez volt az eddigi legmelegebb évtized. Európában a hőmérséklet még gyorsabban, hozzávetőleg két Celsius-fokkal nőtt ezalatt. A téli sportok európai főszezonja alatt pedig, a decembertől áprilisig tartó időszakban az átlaghőmérséklet 1,5-1,8 ºC-kal emelkedett. Az előrejelzések azt sugallják, hogy az átlaghőmérséklet Európában ebben az évszázadban is a globális átlagnál nagyobb ütemben növekszik majd: legalább 1,2 ºC-kal, de akár kilenc °C is lehet a melegedés. A legjelentősebb felmelegedés Északkelet-Európában, Észak-Skandináviában, az Alpokban és a mediterrán országok szárazföldi területein várható, míg a legalacsonyabb felmelegedés Nyugat-Európában.

Az 1800-as évektől Svájc az angol turisták közkedvelt kikapcsolódási helye volt télen, központjuk St. Moritz (a mai napig), ahová magukkal vitték a versenyzés szeretetét. A turisták növekvő száma miatt az 1800-as évek utolsó évtizedében elkezdett kiépülni a téli sportturizmus. A II. világháborút követően az 1950–60-as évek gazdasági-technológiai fellendülése egyre inkább ki tudta szolgálni a síelést kedvelők igényeit, ugyanis ekkor jelentek meg az első komolyabb síliftek, az egész évben gondozott pályák is Svájcban, Ausztriában és Franciaországban. A téli sportok robbanásszerű elterjedése és népszerűsége hozzájárult a korábban elhagyatott, szegényes körülmények között élő hegyi falvakban a gazdaság fellendüléséhez és a síközpontok létrejöttéhez. Mára az alpesi országok bevételeinek egy jelentős részét a téli sportipar adja.

Az 1950-es évek óta átlagosan 1,5-2 héttel csökkent a hótakarós időszak az Alpokban és a Kárpátokban. Az Alpokban a hóvastagság várhatóan átlagosan 25-30 százalékkal csökken 2050-ig, a közelmúlt (1986–2015) átlagához képest. Az évszázad végére a legoptimistább előrejelzések szerint akár 40-45 százalékkal, a legpesszimistábbak szerint akár kilencven százalékkal csökkenhet a hó vastagsága a hegység kétezer méter alatti területein.

Márpedig a klímaváltozás a XXI. században mindenképpen folytatódik, akkor is, ha most leállítanánk minden kibocsátást, évtizedekig nem történne jelentős változás az éghajlati trendekben.

Mialatt világszerte nyitnak az új síközpontok (Kína az elmúlt öt évben 71 új központot nyitott, Oroszország 11-et), és hatalmas vonzerővel és gazdasági potenciállal bírnak a sípályák, sérülékenységük egyre fokozódik.

Komoly veszteségek

A koronavírus-járvány előtt az alpesi síturizmus évente 140-160 millió látogatót fogadott telente december és április között, éves szinten pedig kétszázmilliónál jóval többen látogatták a térséget. Ausztria, Svájc, Olaszország és Franciaország hosszú távú gazdasági célja között szerepel, hogy az évszázad végére megduplázza az odalátogatók számát. Becslések szerint az elmúlt tíz évben az osztrák gazdaság közel ötmilliárd eurótól esett el a síszezon lerövidülése miatt, a Covid-hatást nem számítva.

Svájcban a nyári gleccsersízés bevételei a járvány előtti tíz évben 25-26 százalékkal estek, St. Moritz üdülővárosba és Graubünden kantonba az utószezoni síelés céljából érkező turisták száma harmadával csökkent. A graubündeni turisztikai hivatal szerint ennek az oka, hogy május és október között a jelenlegi üzemeltetési gyakorlat és a kedvezőtlen hóviszonyok miatt gazdaságosan nem fenntarthatók a sípályák, a kora őszi és késő tavaszi–nyári hóágyúzás költségei negyven-ötven százalékkal magasabbak, mint a téli hideg, fagyos szezonban.

Nézzünk új sportok után?

Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai játékok óta használják a hóágyúzást és a mesterséges havat. 2018-ban már szinte teljes egészében a műhó uralta a pjongcshangi eseményt. A mesterséges hó a sípályák használatán túl a szezonon kívül is hasznos lehet, de hatással van az éghajlatra: nagy mennyiségű vizet és energiát kell hozzá felhasználni, és szükséges vegyszerek hozzáadása a fagypont növelése és a hó szerkezetének javítása érdekében. A szakemberek között vita van ennek rövid és hosszú távú hatásairól. A legelfogadottabb álláspont szerint rövid távon hasznos és csökkenti a negatív hatásokat, hosszú távon viszont fokozza az éghajlatváltozást.

Fotó: Lex van Leishout

Az Alpokban is minden síterep rendszeresen használja a hóágyúzást és a mesterséges hófelhalmozást. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC szerint – amely elsősorban a legpesszimistább forgatókönyv szerint alkotott vélemény – ez a módszer hosszú távon gazdaságilag nem fenntartható, a gazdasági szakemberek és a mérnökök szerint viszont ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a téli sportokra épülő turizmus a jövőben se omoljon össze.

A hógyártás szempontjából fontos a szezonon belüli hasznosulás: például ha a szezont túlságosan elnyújtva több havat készítenek, mint ami a természetes ciklusba beleillene, akkor ez problémákat okozhat a helyi ökoszisztémák vízháztartásában. Erre válaszként Ausztriában, Németországban és Svájcban is készültek már olyan jogszabályok, amelyek szabályozzák a mesterséges hó mennyiségét és alkalmazását.

Az Európai Unió és az alpesi turizmusban érintett tagállamok létrehoztak több adatszolgáltató programot és alkalmazást, melyek segítségével hosszú távú alkalmazkodási stratégiákat dolgozhatnak ki a helyi döntéshozók és az érdekeltek. Ilyen például a Blue Action keretében kifejlesztett finn SnowAPP, ami havi előrejelzést biztosít a hógyártáshoz szükséges időjárási feltételekről, ezzel segítséget nyújtva a síterepet üzemeltető menedzsmentek tervezési feladatihoz. Ezt a programot már Ausztriában és Németországban is használják. Egy másik sikeres applikáció az Alpssnow, amely havi és negyedéves előrejelzést szolgáltat a szezonról, napi kétszeri frissítéssel.

Egy új, olcsó, de időigényes és csak lokálisan használható módszert, a fóliázást fejlesztettek ki „gleccservédők”. 2005-ben az ausztriai Stubai és a svájci Andermatt gleccsert és a környező hómezőket takarták le nyár előtt, hogy minél több havat mentsenek meg a következő hideg időszakig. A próba sikeres lett, és egyre több helyen, már nem csak az Alpokban követik a módszert. Persze a szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy nem ez a megoldás a gleccserek olvadásának megállítására, de értékes adatokhoz jutottak az előző években a folyamatos mérések alatt. A 15 év adatai szerint nyaranta ötven–hetven százalék havat tudnak megmenteni – ez nem elég a folyamat megfordításához, de arra igen, hogy lassítsák a nyári hóolvadást és hóvesztést.

Mi újság a hazai pályán?

Magyarországon évről évre népszerűbbek a téli sportok. A hazai sípályák az alacsony domborzat és a nem megfelelő éghajlati adottságok miatt jóval kitettebbek az időjárás változékonyságának. Idehaza az elmúlt harminc évben közel kétharmadával csökkent az ötven centimétert meghaladó hó vastagsága, és közel felére mérséklődött a harminc centinél vastagabb hótakarós napok száma. Erősen csökken a hóágyúzásra alkalmas időszak is, ezért ha a jövőben gazdaságosan szeretnének működni a síközpontok és sípályák, akkor a mostaninál jóval több pénzt (egyes becslések szerint a mostani költségvetésük négy-ötszörösét) kell majd a pályák fenntartására költeniük, és saját megoldásokat kellene találniuk.

Azonban egyes forgatókönyvek szerint akár az évszázad végére jelentősen lelassulhat a Golf-áramlat, ezáltal Közép-Európa időjárása jóval hűvösebb és hidegebb lenne, így hazánk is síparadicsommá válthatna. Igaz, erre egy-három százalékos az esély, de nem is zárható ki teljesen.

Borítókép: Végleg el kell tenni a felszerelést? (Fotó: ANP via AFP/Lex van Lieshout)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.