Azzal kapcsolatban, hogy a magyar gáztárolók töltöttség jelenlegi szintje elmarad az előző évek azonos időszakának szintjétől, Ságvári Pál rámutatott: ez csak annyit jelent, hogy a helyzet mostanra állt vissza a rendes kerékvágásba. A tárolói szint jelenleg a sokéves átlag szerinti, vagyis a kereskedők jól kiszámolták, hogy – megfelelő biztonsági ráhagyással – éppen elfogyjon a készlet a fűtési szezon végére. Hangsúlyozta: a hazai jogszabály kimondja, hogy a lakosság téli fogyasztásának hatvan százalékát kitevő gázmennyiséget kell elhelyezni a tárolókban a fűtési szezon kezdetéig, ezenfelüli beavatkozásra most nem lát indokot a hivatal.
Ahogyan olyan forgatókönyvvel sem számolnak, amely azt mondaná ki, hogy az idén hozzá kellene nyúlni a stratégiai készlethez, tehát szó sincs arról, hogy ki lenne „centizve” a betárolt földgáz mennyisége.
Ennek ellenére a hivatal szemmel tartja az alternatív lehetőségeket. Szükség esetén elsősorban a stratégiai készlethez lehet hozzányúlni, de import oldalon a horvátországi LNG-terminálról érkező földgáz is pluszforrás lehet, valamint jó lehetőség a Török Áramlat, amelynek egyik leágazása a szerb–magyar vezeték. A következő fűtési szezonra pedig elkészül a görög–bolgár összekötő is, így már dél felől is érkezhet valamelyik törökországi terminálról energiahordozó, illetve másik betáplálási forrás lehet a Kaszpi-térség felől érkező gáz is.
Az elnökhelyettes hangsúlyozta, hogy Magyarország az elmúlt években jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre a földgázrendszer területén, hazánknak a hét szomszédja közül hattal van gázvezetékes kapcsolata.
Ennek ellenére mindegyik vezetéken végeredményben Oroszországból származó molekula érkezik hozzánk, ezért hosszabb távon regionális szinten is tovább kell dolgozni a forrásdiverzifikáción a szakértő szerint.
Gazdasági öngyilkosságot követelt a baloldal
Mindezek ellenére a parlamenti választásokat megelőző kampányban a baloldali politikusok rendre az orosz energiahordozók importjának leállítását követelték. Ha a kormányzat engedett volna az akkori baloldali követeléseknek, illetve ha a baloldal nyerte volna a választásokat, most igen komoly következményekkel volnánk kénytelenek szembesülni. És ne felejtsük el, az ukrán vezetés és egyes európai politikusok továbbra is ezt kérik számon Magyarországon.
Szerintük annak érdekében, hogy Moszkvát megakadályozhassa a Nyugat a háborúja további finanszírozásában, el kell zárni a pénzcsapokat, ehhez pedig el kell zárni a gáz- és az olajcsapokat. Az elmélet szerint ezt a két energiahordozót más forrásokból lehetne pótolni. Csakhogy ha a gazdasági-kereskedelmi tényeket vizsgáljuk a politikai ideológiák helyett, hamar kiderül, hogy az elgondolás kivitelezése igen távol áll a valóságtól, és nagyobb csapást mérne az embargó kiszabóira, mint Oroszországra.
Egy ilyen lépés valóra váltása kifejezetten veszélyeztetné a hazai ipar működését – így a munkahelyeket és a fizetéseket –, a legvégső esetben pedig az otthonok téli fűtését.
Ha most leállna az orosz gáz szállítása, akkor télre egészen biztosan nem lenne annyi Európában ahhoz, hogy az a fűtési szezonban felmerülő igényeknek megfeleljen. Ez pedig korábban nem látott problémákhoz vezetne: emlékezhetünk, hogy az elmúlt fél évben milyen problémákat okoztak a műtrágyagyártásban a magas gázárak – üzemeket kellett leállítani, gyártást korlátozni –, ami komoly hatást gyakorolt az élelmiszer-ellátási láncokra is. Ha a következő ősszel még súlyosabb a helyzet, a gáz hiánya akár élelmezési problémákat is okozhat – írtuk meg korábban.
Elemzői konszenzus szerint egy ilyen állapot azonnal recesszióba taszítaná az egész Európai Uniót, az infláció akár megduplázódna. Ha nincsen elég földgáz, akkor az iparvállalatok felhasználását kell korlátozni – ahogyan ez éppen történik Németországban –, erre tavaly és az idén is van példa Nyugat-Európában. Utoljára pedig a lakossági ellátások korlátozására is van esély – ez a legvégső lépés, de ha nincsen gáz, akkor nincsen más lehetőség.