A földgáz piaci ára Európában tavaly ősszel emelkedett meg erősen, és ennek volt egy olyan érdekessége, hogy ez a folyamat csak kontinensünkön játszódott le ilyen nagymértékben. Azóta már tudható, hogy a Gazprom tudatosan nem töltötte fel főleg Németországban lévő tárolóit a magasabb árra hivatkozva, tovább gyorsítva ezzel az áremelkedést. A korábban megawattonként 20 eurós ár év végére 100 euró fölé emelkedett, január elején aztán visszatért 70-80 euróra, ami még mindig magas volt.
Más áruféleségnél, energiahordozónál ilyenkor hamar kiegyenlítődik a kontinensek közti ár, hisz az áru könnyen szállítható, a gáz esetében azonban a helyzet nem ilyen egyszerű.
Amikor február 24-én megkezdődött az orosz támadás Ukrajna ellen, az orosz gázra erősen támaszkodó európai piac megrettent, az ár így hirtelen szinte az égbe szökött: rövid ideig 200 euró fölött is járt. Az extrém árkiugrás után megint jött egy konszolidáció, persze a korábbinál magasabban, ennek során kevéssel 100–120 euró között stabilizálódott az ár.
A háború hatására sok európia ország, sőt az Európai Unió is gondolkozni kezdett azon, hogyan lehet az orosz gázfüggőséget csökkenteni. Először úgy tűnt, hogy hosszú idő alatt lehet csak nagyobb mennyiségű cseppfolyósított gázt szerezni más kontinensről, és ennek fogadásához megteremteni az infrastruktúrát, azonban a legutóbbi adatok azt mutatják, hogy a folyamat némiképp felgyorsult. Áprilisban már rekordmennyiségű LNG érkezett a kontinensen kívülről – az Európai Bizottság adatai szerint 12,6 milliárd köbméter –, és az Európai Bizottság szerint az orosz vezetékes gáz aránya a teljes importon belül 40-ről 26 százalékra csökkent, ugyanakkor az együttes tárolói feltöltöttség 42 százalékra emelkedett.
Az ár áprilisban 100 euró körül stabilizálódott, időnként már alá is ment, azonban a komolyabb gyengülés az utolsó egy hétben következett be: 87 euróig süllyedt a jegyzés. Ebben döntő tényező volt az is, hogy sikerült elérni egy előzetes egyezséget az európai kötelező gáztároló feltöltési szabályokról is, mégpedig rugalmasan, figyelembe véve, hogy egy-egy tagállam mekkora tárolói kapacitással rendelkezik. Így a nagy tárolói kapacitású országoknak, mint hazánk is, nem kellene az eredeti javaslat szerinti 80 százalékot elérni, hanem az átlagos éves fogyasztás 35 százalékát kellene a téli szezonra a tárolókba tölteni.
Az EU egészének szintjén így 85 százalékos töltöttség is elérhető, miközben a tagállamok fogyasztásukkal arányosan töltenek fel. Az összkereslet így kisebb lesz őszig, az ellátásbiztonság mégis növekszik, emellett megállapodtak egy olyan minősítési eljárásról is, amely a gáztározók tulajdonviszonyaira vonatkozik, hogy ne történhessen olyan eset, mint tavaly, vagyis ne legyen olyan tulajdonos, akinek érdeke lehet az ár felhajtása.
Mindazonáltal, ha nem lenne megfelelő kínálat, nem tudna csökkenni az ár. Szerencsére azonban a még mindig magasnak számító európai ár vonzerőt jelent más kontinensek eladóinak, még a cseppfolyósítás és az így történő szállítás, valamint kifejtés költségeivel együtt is. Nem véletlen, hogy az amerikai piacon az utóbbi napokban csúcsra emelkedett a gázár (ami még most is töredéke az európainak), hisz a meglódult export versenyt jelent a belföldi keresletnek. Mindazonáltal az amerikai kitermelők is fejlesztésbe kezdtek, számítva arra, hogy hosszabb távon is szállíthatnak Európába, így remélhetőleg
a növekvő kínálat fenntarthatja az európai ár eső trendjét, és az visszatérhet a korábbi normál szintekre, ezzel véget vetve a jelenlegi energiaválságnak.
Borítókép: Az amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) szállító Isabella tartályhajó a lengyelországi Swinoujscie LNG-terminál kikötőjébe érkezik 2022. április 28-án. (Fotó: MTI/EPA-PAP/Marcin Bielecki)
