A Covid-járvány megjelenése előtt, 2019-ben
az ágazat az agráriumhoz hasonlóan a GDP csaknem tíz százalékát termelte, és közvetlenül 193 ezer, a multiplikátor hatásokkal együtt pedig több mint négyszázezer embert foglalkoztatott.
A koronavírus megjelenése keresztbe tett a korábbi, nagy reményű várakozásoknak: a közismerten egyik legnagyobb vesztesként számon tartott idegenforgalmi területen 2020-ra 8,1 százalékra mérséklődött a GDP-hez való hozzájárulás aránya, miközben tavaly a közvetlenül foglalkoztatott munkavállalók száma már nem érte el a 170 ezer főt – hívta fel a figyelmet Gál Pál Zoltán, a VIMOSZ elnöke.
Felidézte: holott 2010 után jelentős bővülés kezdődött a foglalkoztatásban a nagyszabású fejlesztések, szállodaberuházások következményeként, a turizmus munkaerőpiacán a növekedés aránya 2014 és 2019 között háromszázalékos volt.
Kiemelte, hogy
a 2030-ra kitűzött 16 százalékos GDP-hozzájárulás eléréséhez nagyjából hatszázezer új munkavállalóra lenne szükség ezen a területen,
amire folyamatosan keresik a megoldásokat. Az elnök szerint
az már megvalósult, amit a kormány ígért a járványválság elején, miszerint ahány munkahely megszűnik, annyi újat is teremtenek, ami jól látszik a nyilvántartásokból.– A munkanélküliségi ráta már lecsökkent a Covid előtt jellemző szintre. Viszont tömeges volt a kilépés a szakmából, és jelenleg lényegében nincs olyan tartalék a munkaerőpiacon, amely pótolni tudja a hiányt, mivel a gazdaság újraindulásával több más terület – például főként a kiskereskedelem – felszívta az álláskeresők javát. A visszacsábításukat a komoly bérkülönbségek is nehezítik – jegyezte meg Gál Pál Zoltán.
Példaként említette, hogy a statisztikák szerint idén februárban a bruttó átlagkereset 55 százalékát kitevő átlagfizetést, azaz 303 700 forintot vihetett haza egy turisztikai munkavállaló a szervizdíjból származó többletpénz nélkül, akinek gyakran éjszakánként, hétvégente vagy az ünnepnapokon is nehéz fizikai munkát kell végeznie. Ráadásul a felsőfokú képzettséget igénylő munkakörökben is jelentős, mintegy 35 százalékos a lemorzsolódás, és egyre kevesebben jelentkeznek a turizmus, vendéglátás egyetemi szintű képzéseire – jelezte az érdekképviselő.
Hozzáfűzte: a digitalizáció sem képes pótolni az élő munkaerőt ebben a szektorban, így a foglalkoztatás kérdései összetett problématömeget képviselnek, és
a munkaadók helyzetét tovább nehezítik a háborús hatások, az elszállt energia- és nyersanyagárak, illetve a nemzetközi vendégforgalom vártnál lassabb helyreállása.
Megoldásokat a turisztikai szektor munkaerőpiaci alkalmazkodóképességének fejlesztése című GINOP-projekt részeként is keresnek, amely az atipikus foglalkoztatás növelését, a képzésekkel támogatott családbarát foglalkoztatást, a meglévő dolgozók hatékonyságnövelését és a külföldi munkavállalók alkalmazásának lehetőségeit helyezi előtérbe.
Mint elhangzott, az utánpótlásra rövid távon
kevésbé a munkaerő-kölcsönzés, mint inkább a diák-, nyugdíjas- vagy egyszerűsített foglalkoztatás jellemző,
ám a folyamatot lassítja, hogy jelentős az igény a megfelelő képzésekre is az új alkalmazottak esetén. A kisegítő felszolgáló és a konyhai kisegítő feladatkörökben a megyei kormányhivatalok közreműködésével már több vidéki településen hirdettek meg olyan gyakorlati programokat, amelyek célcsoportja az alacsony iskolai végzettségűek, a közfoglalkoztatottak, a regisztrált álláskeresők, akiknek a sikeres vizsgák után új munkahelyeket tudnak biztosítani.
