Súlyos következményei lehetnek a klímaváltozásnak. A folyamatosan emelkedő átlaghőmérséklet, a csapadékeloszlás egyenlőtlensége, a hórétegek vastagságának csökkenése fokozott veszélyt jelent az ökoszisztémára.
A klímaváltozás a beporzókra is negatív hatással van, a méhkolóniák száma folyamatosan csökken, ami egyértelműen a globális felmelegedés számlájára írható.
A The Guardian cikke szerint amerikai tudósok bebizonyították, hogy a legnagyobb veszélynek a nagyobb testű méhek vannak kitéve, a dongók, a darazsak és a poszméhek is sokkal rosszabbul tűrik az emelkedő hőmérsékleti viszonyokat, mint a kisebb méretű társaik. Az amerikai kutatók több mint 20 ezer méhet tanulmányoztak nyolc éven keresztül a Rocky Mountain területén.
Veszélyben a dongók és a darazsak
A kutatás eredményei szerint a klímaváltozás hatása a hőmérsékletre, a hó és a nyári csapadék mennyiségére, drasztikusan csökkentheti a méhkolóniák számát. A magasabb átlaghőmérséklet hatására főként a nagyobb testű méhek esetében várható jelentősebb visszaesés. Ezek a fajok a legkitettebbek a globális felmelegedés hatásainak. Bár a szóban forgó tanulmány csak a hegyvidéki területre fókuszált, eredményei egybecsengenek a korábban más körülmények közt elvégzett kutatások megállapításaival.
A nagy testű méhek domináns beporzóknak számítanak számos ökoszisztémában, a felmelegedés hatására hűvösebb éghajlatú területekre vándorolnak majd. Ennél is ijesztőbb az a megállapításuk, hogy a klímaváltozás beporzókra gyakorolt hatása az ökoszisztémák széthullásához vezethet.
Európában sem rózsás a helyzet
A beporzók számának csökkenése nem csak a tengerentúlon okoz problémát, kontinensünkön is elindult ez a folyamat, aminek hatásait belátható időn belül mindannyian a saját bőrünkön érezhetjük majd. Az Európai Unióban a mérsékelt övi vadnövények és termesztett növények közel négyötöde függ valamilyen mértékben a rovarok beporzásától.
Egy uniós finanszírozású projekt becslése szerint a beporzást végző rovarok éves hozzájárulása az európai mezőgazdasághoz mintegy 15 milliárd eurót tesz ki.
A beporzók növelik az élelmiszerek mennyiségét és javítják azok minőségét, illetve végső soron gondoskodnak élelmiszer-ellátásunkról. Az Európai Bizottság korábbi jelentése szerint az utóbbi évtizedekben csökkenésnek indult a vadon élő beporzók egyedszáma és sokfélesége az EU-ban. A Világgazdasági Fórum 2020-ban a biológiai sokféleség visszaszorulását az öt legveszélyesebb hosszú távú globális kockázat közé sorolta.
A fórum meglátása szerint a beporzók pusztulása ahhoz fog vezetni, hogy a növénytermesztésben a tápanyagban gazdag növényekről, mint a különböző zöldség- és gyümölcsfélék, amelyeknek kivétel nélkül beporzóra van szüksége, inkább az energiadús, tápanyagban szegényebb alapterményekre fognak átállni.
A pusztulás fő okai között szerepel az intenzív mezőgazdaságra történő átállásból következő élőhelyvesztés, illetve a növényvédő szerek és műtrágyák használata. A folyamat ellen az Európai Bizottság is lépéseket szorgalmazott, ezek eredménye azonban egyelőre még nem igazán mutatkozott meg.
Hazánkban is jelentős a méhpusztulás
A méhpusztulások száma sajnos hazánkban is jelentős. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke lapunknak korábban elmondta, hogy az idén ismét kevesebb méhcsaláddal kezdhették meg a szezont a hazai méhészek.
A múlt év őszén 1,2 millió méhcsalád telelt be, ebből azonban 200-250 ezer család elhullott.
Ugyanakkor míg 15-20 évvel ezelőtt egy ekkora mértékű méhpusztulás kirívó esemény lett volna, ma már szinte átlagosnak tekinthető, a méhészeknek gyakorlatilag minden évben fel kell készülniük arra, hogy tavasszal több százezer méhcsaláddal kevesebb repül ki a kaptárakból. Mindez részben a nagyüzemi mezőgazdaság számlájára írható, a vegyszerhasználat mellett azonban a klímaváltozás is hozzájárul ahhoz, hogy a méhek átlagos élettartama rövidebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
