A legtöbb országban ilyen ágazat a vendéglátás. A lezárások alatt a munkavállalók jellemzően más ágazatokban vállaltak munkát, és nem vonzó számukra a vendéglátás, amelyre az egész kontinensen a rossz munkakörülmények és az alacsony bérek jellemzők. Szintén ilyen munkahelyek jellemzik a légiforgalom egyes területeit, például a földi kiszolgálásban, ahol a munkaerő hiánya már az optimális működést is veszélyezteti.
Noha némileg mérséklődött a járvány alatt a kereskedelem és az építőipar munkaerőigénye, továbbra is kihat a szakemberhiány ezen területek versenyképességére.
Óriási méreteket öltött a betöltetlen álláshelyek száma az egészségügyben is: míg 2013-ban 1,6 millió szakdolgozói álláshely volt betöltetlen, az előrejelzések szerint 2030-ra 4,1 millió egészségügyi dolgozót kell nélkülöznie az ellátásnak.
A tagállamokban eltérően jelentkezik a munkaerőhiány. Csehországban a betöltetlen álláshelyek száma az egyik legmagasabb az EU-ban, miközben a munkanélküliség a legalacsonyabb. Prága tehát mennyiségi munkaerő-problémákkal küzd. Ezzel szemben Belgiumban nemcsak a betöltésre váró pozíciók száma magas, de a munkanélküliség is meghaladja a 27 tagállam átlagát. Belgiumban tehát a problémát az okozza, hogy a képzési rendszer képtelen reagálni a munkaerő-szükségletre.
Munkaerőhiány sújtja a válsággal, így kimondottan magas munkanélküliséggel küzdő dél-európai országokat is. Noha Spanyolországban és Görögországban jóval kevesebb területet érint a szakemberhiány és a problémát a munkanélküliség és az általuk megterhelt szociális ellátórendszer okozza, a kevés szakdolgozó miatt komoly gondokkal küzd például az egészségügy.