– Rendkívüli felhatalmazást kapott a kormány az áprilisi választásokon, az agrárminiszteri kinevezését pedig már másodszor vehette át. Hogyan készül a folytatásra?
– Megtisztelő, hogy folytathatom azt a munkát, amit négy évvel ezelőtt elkezdtem. Mindez talán annak köszönhető, hogy az elmúlt években egy olyan, négy pillérre épülő törvénycsomagot alkottunk meg, amely új alapokra helyezi a mezőgazdasági termelést hazánkban. Ennek egyik legfontosabb eleme volt a közös osztatlan földtulajdon rendezését célzó jogszabály, amely végre felszabadítja az agráriumot. A másik ilyen pillér az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény, amely a termelés megbízhatóságát tudja garantálni. A harmadik, történelmi léptékű döntés a családi gazdaságok adózásáról szól, aminek köszönhetően a jövedelmezőséget is javítani tudjuk. A ciklus végén elfogadtuk a negyedik nagy pillért, a gazdaságok átadásáról szóló jogszabályt is, ami az egyik legégetőbb kérdést, a generációváltást hivatott elősegíteni.
– A tárcán belül milyen változásokra kell számítani az új kormányzati ciklusban?
– A környezetvédelem átkerült az ipari minisztériumhoz, így az iparpolitikával együtt olyan döntések tudnak születni, amelyek a környezetvédelem szempontjait is figyelembe veszik. A természetvédelem azonban nálunk maradt, így a tárcát nyugodtan nevezhetjük természeti erőforrások minisztériumának is. Új feladatkörökkel is bővültünk: a teljes élelmiszeriparért és a kereskedelempolitika irányításáért is mi felelünk majd.
– Miniszteri feladatait korábban nem látott nehézségekkel tarkított időszakban kell folytatnia. Hogyan lehet felkészíteni a mezőgazdaságot arra, hogy háborús helyzetben is helytálljon?
– A koronavírus-járvány olyan nehézségekkel állított szembe mindannyiunkat, amire nem voltunk felkészülve. Alig lábaltunk ki a Covid okozta krízisből, a szomszédunkban máris kitört a háború, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Azonban már a pandémia alatt is bebizonyosodott, hogy a magyar mezőgazdaság ütésálló. Ez ösztönözte arra a kormányt, hogy olyan döntést hozzon, amely alapjaiban változtatja meg az előttünk álló időszak agráriumát.
– Azzal, hogy a kormány a vidékfejlesztési források nemzeti társfinanszírozásának mértékét nyolcvan százalékra emelte, minden eddiginél magasabb összeg áll rendelkezésre az ágazatban. Mire fordítható ez a pénzmennyiség?
– Az előttünk álló ciklusban összesen 4265 milliárd forintot fordíthatunk az agrár-élelmiszeripar korszerűsítésére. Ez háromszor több, mint amit a mögöttünk hagyott hét évben erre a célra elkölthettünk. Ennek köszönhetően az összes korábbi versenyhátrányunkat le tudjuk dolgozni.
– Miből ered a lemaradásunk?
– A rendszerváltást követő privatizáció során a hazai feldolgozóüzemek új, nyugati tulajdonosokhoz kerültek, akik sorra bezárták azokat. Ezzel az egész magyar mezőgazdaság átállt alapanyag-termelésre, ami a legkisebb jövedelmet biztosítja. A másik nagy hibát az uniós csatlakozásunkat követően a szocialista kormány követte el.
A nekünk járó uniós forrásokat gazdaságélénkítés helyett szociális felzárkózásra fordították, miközben legnagyobb vetélytársunk, Lengyelország épp ekkor építette ki azt a regionális szintű feldolgozó- és raktárhálózatát, amelynek köszönhetően most Európa élvonalába tartoznak.
– Ha már az uniós pénzeknél tartunk, hol tart a stratégiai terv brüsszeli elfogadása?
– Janusz Wojciechowski, az Európai Bizottság új agrárbiztosa nemrég Magyarországon járt, s ígéretet tett arra, hogy háttértárgyalásokat folytathatunk a közös agrárpolitika forrásainak elosztását részletező tervről. Az egyeztetések jelenleg is folyamatosak, s nagyon remélem, hogy mihamarabb megkapjuk a brüsszeli jóváhagyást. A munka dandárja ugyanis csak ezt követően kezdődik: meg kell alkotnunk a rendeleteket, az új szabályokhoz kell igazítani az informatikai rendszereket és nem utolsósorban meg kell tanítanunk a gazdákat, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy a lehető legtöbb forráshoz jussanak hozzá.
– Bár úgy tűnik, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti dúló fegyveres konfliktusból sikerül kimaradnunk, hatásait azonban így sem kerülhetjük el. Az agráriumot különösen érzékenyen érinti a helyzet, hiszen a háborúval Európa és a világ egyik „éléskamrája” vált elérhetetlenné.
– Magyarország szerencsés helyzetben van, hiszen kétszer annyi élelmiszert tudunk előállítani, mint amennyire szükségünk van. De mégsem lehetünk teljesen nyugodtak, hiszen a globális piac alakulása a magyar gazdaság helyzetét is befolyásolja. Az ukrán gabonakészletek beragadása akkora pánikot okozott, ami azonnal elkezdte felfelé hajtani az árakat. Az élelmiszerek drágulása pedig mindenki számára tapasztalható. Hogy mi lesz később, meddig tart az áremelkedés, mi lesz a következménye a háborúnak, azt senki sem tudja megmondani. A legfontosabb most az – amin a magyar kormány is gőzerővel dolgozik –, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy az országban ragadt húszmillió tonna ukrán gabonát ki tudjuk szabadítani. Ennek jelenleg egyetlen módja van, szárazföldi folyosót kell biztosítani az árunak.
– Mire van szükség ehhez?
– Ki kell szélesíteni azt a tároló- és befogadókapacitást, ami a magyar–ukrán határon van. Az átrakók fejlesztésére, új vágányokra, átmeneti tárolókapacitásokra van szükség, de leginkább vagonok kellenének. Ez csak nagyon komoly nemzetközi összefogással lehetséges.
A megvalósítás azonban nem tűr halasztást. A húszmillió tonna ukrán gabona pedig nagyon hiányzik, számos ország ellátásbiztonsága forog kockán. Ha a gabona kijut az országból, akkor lecsillapodnak a kedélyek, megnyugszik a piac és az árak is konszolidálódnának. Ha viszont nem járunk sikerrel, súlyos társadalmi feszültségek léphetnek fel. Marokkó, Egyiptom, Tunézia, Algéria jelentős gabonaimportőrök. Emlékezzünk az arab tavaszra, amit az egyéves aszály váltott ki az észak-afrikai térségben. Ha a gabonát nem tudjuk kiszabadítani, az akár a háború kiszélesedésével is járhat.
– Mindenki élelmezési válságtól tart, de van-e tenni akarás a világ vezetőiben ez ellen?
– Olyan mondatok hangoznak el a nemzetközi szervezetek vezetőitől, amilyeneket már nagyon régen nem hallottunk. Egyelőre kivár mindenki, azonban ahogy közeledünk a június végéhez, s fogytán lesznek a készletek, egészen más lesz a mondatok súlya, s remélhetőleg a szavak mellett intézkedések is várhatók.
– Néhány európai ország már élelmiszerjegyek bevezetésén gondolkodik, sok helyen hiánycikk lett a búzaliszt, és étolajat is csak személyi igazolvány felmutatásával lehet vásárolni. Mi vár a hazai vásárlókra?
– Magyarországnak nem kell attól tartania, hogy élelmiszerhiány lesz. Teljességgel beigazolódott a döntésünk igazsága, hogy a föld a legjobb helyen a gazdák kezében van. Északi szomszédunknál joggal tartanak attól, hogy a külföldi nagy cégek, amelyek a földterületek jelentős részét birtokolják, kiviszik az országban megtermelt árut. Nemzeti szuverenitást jelez az, hogy a föld kinek a tulajdonában van. A biztonságot jelenti. Véget vetettünk a zsebszerződések korának, végigvittük a Földet a gazdáknak programot, s továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy az állami földek minél nagyobb hányada legyen a termelők tulajdonában.
– A háború kitörése után szinte azonnal lépett a kormány és gabonakiviteli tilalmat, illetve exportbejelentési kötelezettséget vezetett be. Miért volt szükség az intézkedésre?
– Olyan pánik alakult ki a piacon, olyan gyorsan akarták kiszippantani a magyar gabonát a piacról, hogy megálljt kellett parancsolnunk. Nagyon jó döntés volt, hogy bejelentési kötelezettséget vezettünk be, hiszen csak akkor tudunk felelősen gazdálkodni, ha tisztában vagyunk a piaci folyamatokkal. Ezt a rendszert továbbra is fenn kell tartani, hiszen a hazai ellátásbiztonságot garantálni kell.
– Az élelmiszerárstopról bebizonyosodott, hogy valós segítséget jelent a magyar családoknak. A kormány július elsejéig meghosszabbította az intézkedést. Mi várható ezután?
– Meglehetősen merész, de nagyon hatékony döntés volt a kormány részéről. Az üzemanyagárstoppal és a rezsicsökkentéssel kiegészítve a magyar emberek olyan védelemben részesülnek, amire egész Európában nincs példa. Nincs még egy olyan ország, amelyik ilyen hatékonysággal és ilyen szinten kiállt a családok védelméért.
