Szeptemberre a piac teljesen felborult: a font piacán sokkal több eladó lett, mint a vevő, az árfolyam elérte a sávhatárt 2,77 márkás szinten, az angol jegybanknak pedig be kellett avatkoznia. Ha nem lett volna a sáv, fokozatosan zajlik a leértékelődés, így viszont fennállt a veszélye, hogy ha az angol jegybanknak nincs elég márkája, nem tudja fenntartani azt. A piac, különösen a nagyobb résztvevők, pedig könnyen kiszámíthatták, hogy ilyen egyensúlytalanság mellett nincs az a jegybanki tartalék, ami elég lenne az irreális árfolyam fenntartásához, így látván az elkerülhetetlenül bekövetkező eseményt, még egy jó adag short pozíciót megnyitottak, a biztos nyereségre számítva. Ez felgyorsította a folyamatot, de
önmagában a shortosok nélkül is bekövetkezett volna az összeomlás, legfeljebb egy nappal később.
Azon a bizonyos szerdai napon az angol jegybank azzal szembesült, hogy az eszközei elfogynak, hiába pazarolná el a devizatartalékát. Az idő szorított, azonnali döntést kellett hozni, így úgy határoztak, hogy elhagyják a sávot, és szabad lebegtetésre térnek át. Az árfolyam szinte kereskedés nélkül zuhant le nagyjából 2,35 környékére, ott kezdett újra kialakulni a piac, de volt olyan pillanat, amikor annyira kifogyott a likviditás, hogy még kétmárkás árfolyam közelében is született kötés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!