Bár az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a kisboltok szerepe a hazai élelmiszer-kereskedelemben, mégis több üzletlánc (így például a Coop és a Spar) is erősíti franchise-tevékenységét. Ezekben a partnerprogramokban önálló vállalkozások egy-egy bolttal vesznek részt, átvéve a kereskedelmi lánc arculatát, know-how-ját és üzletpolitikáját. A számok egyelőre azt mutatják, hogy az ilyen rendszerek sikeresek, a vásárlók szeretik ezeket az úgynevezett lakóhelyközeli kényelmi boltokat, annak ellenére is, hogy árszintjük jellemzően magasabb, mint a diszkontoké vagy a nagy alapterületű boltoké – írja a Figyelő.hu.
A titok nyitja kettős: egyrészt a korábbi évtizedekben kialakult nagybevásárlások lassan a feledés homályába merülnek, kisebb kosárértékeket mutatnak ma (egy-egy bevásárlás alkalmával) a statisztikák, cserébe viszont megnőtt a boltlátogatások száma heti három-négyre. Magyarán csak akkor mennek boltba a vásárlók, ha valamire szükségük van, illetve a napi friss áru beszerzése csalogatja őket az üzletbe.
A kényelmi boltok másik titka, hogy a vásárlók egyre kevésbé szeretik a nagy alapterületű üzleteket körbejárni, a kasszáknál sorban állni, az akciókat vadászni. Értékes idő megy el a nagy alapterületű boltokban az árubeszerzésre. Ezt az időt pedig a kisboltban, ha kicsit drágábban is, de meg lehet spórolni.
Ugyanakkor az elmúlt évtizedek során a nagy bevásárlóközpontok kialakulásával, a nagy alapterületű boltok hálózatának országos lefedettségével több száz kistelepülésen zártak be az élelmiszerboltok, és kétezernél is több településen az okafogyottság miatt a boltosok nem fejlesztették üzleteiket, azok műszaki állapota leromlott, a kínálatuk pedig erőteljesen csökkent. A kisboltok fenntartása nem volt rentábilis, a falvakban élő vásárlók is jellemzően a távolabbi, nagy alapterületű boltokban szerezték be a szükséges árut. Csakhogy a fent említett vásárlói szemléletváltozás ismét igényt teremtett a helyi boltok nyitására, ráncfelvarrására, a kínálat növelésére.
Ezen igények teljesülését támogatja a kormányzat Magyar falu programban pályázható kisboltfejlesztési kerete, amely 45 milliárd forint. Ezen programban eddig 1450 kisbolt újult meg, és ha a vállalkozások önerejét is hozzászámoljuk, akkor ez mintegy ötvenmilliárd forint fejlesztési értéket jelent.
A pályázati kiírás az üzletek hosszú távú fenntarthatóságát is segítette, a pályázók vállalhattak akár postapartneri szolgáltatást vagy például vény nélkül kapható gyógyszereket értékesíthettek. A pályázatban a fejlesztési összeg nyolcvan százalékát a kormány biztosította, egy pályázó maximum hatvanmillió forint támogatást igényelhetett.
Ilyen opciókkal megéri kisboltot fejleszteni, kérdés persze, hogy ezek az egységek önállóan képesek-e megállni a lábukon, tekintettel arra, hogy most jelentősen elszálltak az energiaárak. Itt jönnek képbe az élelmiszerláncok, amelyek szívesen látják a saját rendszerükben ezeket az úgynevezett mezítlábas üzleteket. Ráadásul nagy előnyük, hogy egyes termékeket (beszerzési társaságokról lévén szó) kedvezményesen tudnak átadni a boltoknak. Így win-win alapon újulhat meg a bolt, hiszen jól jár vele a kistelepülési vásárló és jól jár a nagyobb árréstömeggel a kisboltos is. Valahol a két tényező egyensúlyában rejlik a felújított kisbolt hosszú távú fenntarthatósága.
Nagy kérdés azonban, hogy középtávon a keménydiszkontok mennyire szeretnének „behatolni” a vidék kiskereskedelmi életébe. Ma az Aldi és a Lidl – de ide sorolható a Penny is – jellemzően a városokban, kisvárosokban épít lakóhelyközeli üzleteket, a nagyobb lélekszámú településeken akár kettőt, hármat is. Viszont a falvakban nem jellemző a jelenlétük, és egyes elemzések szerint az üzletpolitikájuk itthon nem is mutat afelé, hogy a falvakban nyerjenek teret.
Ettől függetlenül a Magyar falu programban megújult kisboltok nemcsak a helyiek életére, hanem a teljes élelmiszer-kereskedelemre kihatással vannak, és borítékolható, hogy a kisboltokat a program visszahelyezi a kereskedelmi térképre.
Borítókép: Illusztráció. (Fotó: Magyar Nemzet/Havran Zoltán)
