„Tényleg azt gondolják a brüsszeli képviselők, hogy senkinek sem tűnik fel az ellentmondás szankciópárti politikájuk és a klímaaktivizmusuk között?” – tette fel a kérdést a közösségi oldalára feltöltött bejegyzésében a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője. Hortay Olivér emlékeztetett: véget ért az ENSZ-klímacsúcs, de a résztvevőknek ezúttal nem sikerült megállapodniuk új kibocsátáscsökkentési célokról. A brüsszeli vezetők jelezték, hogy csalódottak; a tanácskozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és szerintük sokkal többre lett volna szükség.
– Brüsszel évek óta a világ klímacsendőrének igyekszik mutatni magát, a szerep azonban egyre nehezebben komolyan vehető más országoknak. Már a korábbi találkozók során is visszatetsző volt, hogy az unió – csökkenő politikai, gazdaság és környezetvédelmi jelentősége ellenére – megpróbál kommunikációs nyomást gyakorolni tényleges nagyhatalmak klímavédelmi törekvéseire. Az elmúlt években viszont legalább a példamutatás ott volt az unió kezében, hiszen kibocsátásai az előzetes terveknek megfelelően csökkentek – mondta a szakértő.
– Mióta azonban Európa energiaválságba került, és Brüsszel az asztalra tette az energiaszállításokat érintő szankciókat, a példamutatási kártya is elveszett. Az orosz energiahordozók kivezetése a környezetszennyezőbb technológiák felé fordítja a közösséget, így a károsanyag-kibocsátás növekedésnek indult, és ez várhatóan a következő években is fennmarad – emelte ki.
Az üzletágvezető felhívta a figyelmet arra, hogy a legnagyobb szennyező Németország például már a 2020-as klímacéljait sem teljesíti. Ennek ellenére Frans Timmermans brüsszeli klímabiztos most is úgy próbált meg nyomást gyakorolni más országokra, hogy belengette: az EU megemelné 2030-as célkitűzéseit. Csakhogy mindenkinek nyilvánvaló, hogy ez irreális.
– Sokatmondó, hogy ezúttal a brüsszeli vezetőknél még Joe Biden is racionálisabb pozíciót képviselt. Képmutató ugyan, hogy az Egyesült Államok elnöke úgy beszélt a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításáról, hogy az elmúlt hónapokban mindent megtett az amerikai kitermelés fokozásáért. De ő legalább elismerte: a háború akadályozza az éghajlatváltozás elleni erőfeszítéseket – ismertette Hortay Olivér.
A szankciós és a klímapolitika közötti ellentmondást ezúttal a nagy olajkitermelő országok sem hagyták szó nélkül. Jelezték: nehezen értelmezhető számukra, hogy a nyugati országok az elmúlt hónapokban a kitermelés fokozását sürgették, most pedig annak visszafogását szorgalmazzák. A kettő nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen.
– Az utolsó szöget Timmermans ütötte az EU hitelességének koporsójába azzal, hogy nyilvánosan megfenyegette a résztvevőket, hogy ha nem sikerül előrelépést elérni, az unió kész kilépni a tárgyalásokból. Végül a kellő mértékű előrehaladás – Timmermans későbbi nyilatkozata szerint is – elmaradt, az EU viszont mégsem lépett ki – mondta az üzletágvezető.
Hortay Olivér végül hozzátette:
A brüsszeli vezetőknek végre meg kellene érteniük, hogy a kommunikáció sem Európa energiaválságát, sem az éghajlatváltozás problémáját nem fogja megoldani. El kell kezdeni őszintén, szakmai alapon beszélni a kihívásokról, mert Európa politikai, gazdasági és környezetvédelmi ereszkedését csak így lehet megfordítani.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Julian Stratenschulte)
