A nemzetközi szervezetek létjogosultságát, így a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tevékenységét is sok kritika érte az ezredfordulót követően, a megváltozott világgazdasági és geopolitikai helyzet miatt – emlékeztet elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Az IMF egyik legismertebb bírálója Joseph Stiglitz amerikai közgazdász, aki korábban a Világbank alelnöki tisztségét is betöltötte.
Stiglitz szerint az IMF a neoliberális globalizáció fő aktoraként működik, s feladatai nagy részét elhibázta.
A közgazdász – írja a tanulmány – a kelet-ázsiai válságokat, az oroszországi átalakulást és pénzügyi összeomlást, az Argentínában kialakult gazdasági helyzetet is az IMF számlájára írta. Stiglitz a legnagyobb problémának a monetarista dogmákhoz való szoros ragaszkodást, az intézmények közgazdasági jelentőségének figyelmen kívül hagyását tartotta, továbbá azt, hogy az IMF vezetőségi szintjét belengi a politikai manipuláció. A washingtoni konszenzust követve végrehajtott reformok a teljes világgazdaságot hajlamosabbá tették a válságokra és csökkentették a fejlődőképességét. A válságok bekövetkeztekor az IMF elhibázott kezelési módokat kényszerített az érintett országokra, amivel a gazdasági helyzetük tovább romlott.
Önerőből jobb eredmény
Stiglitz a gazdasági fokozatosság híve, elméleteiben részletesen kifejti, hogy azok az országok, amelyek visszautasították az IMF és a Világbank által nyújtott hiteleket, önerőből sok esetben stabilabb és jobb eredményeket tudtak elérni, mint a pénzügyi támogatás segítségével. Az Oeconomus elemzése szerint
a 2008–2009-es gazdasági válság Stiglitz elméleteit igazolta, különösen a pénzügyi szabályozás megerősítésének mielőbbi szükségességével kapcsolatban.
Akkor több európai ország – köztük Magyarország és Románia – is a valutaalaphoz fordult segítségért, amely hitelkritériumként szigorú szabályokat határozott meg. Románia esetében például a költségvetés kiigazítása mellett az egységes bérezés tervezetének megalkotása, az adóügyi felelősség, valamint a nyugdíjrendszer reformja is szerepelt a reformok között. Magyarország ekkor szintén hitelfelvételre kényszerült, amelynek során az IMF, az Európai Unió és a Világbank együttesen mintegy húszmilliárd eurónak megfelelő összeget biztosított az ország finanszírozási és likviditási feszültségeinek oldására.
A hiteleket 2016-ban tudta az Orbán-kormány véglegesen visszafizetni.
A nemzetközi szervezetek hitelességét a 2021-ben kirobbant botrány is rontotta, amikor azzal vádolták őket, hogy a Doing Business rangsort politikai eszközökkel manipulálták – ez szintén Joseph Stiglitz korábbi álláspontját igazolta.
Borítókép: Az IMF logója a Világbank washingtoni központja szomszédságában (Fotó: AFP)
