– Hogyan hatott a már több mint egy éve tartó háború az orosz, illetve az ukrán gazdaságra?
– Sem az ukrán, sem az orosz gazdaság nem sodródott az összeomlás szélére, még mindkét ország évekig ki tud tartani. A fő különbség a két állam között az, hogy Ukrajna elsősorban a nyugati támogatásoknak köszönhetően marad életképes, az ukrán gazdaság veszteségeit, recesszióját elsősorban a nyugati támogatások pótolják ki, a nyugati segítség nagyon fontosnak bizonyult Ukrajnának. Még csak előzetes adataink vannak, ezek szerint az ukrán gazdaság 2022-ben 30,4 százalékos recessziót produkált, de a háború kezdetén 60 százalék fölötti recessziós várakozások is voltak, hiszen ukrán területen zajlik a háború. A hadműveletek kezdetén Oroszország egyszerre több irányból támadta meg Ukrajnát, ezzel megbénította az ukrán gazdaság egy részét, miközben mind az ukrán fő logisztikai útvonalakat, mind a fekete-tengeri hajózási útvonalakat is blokkolta. Mindenesetre ezt az ukrán recessziót ellensúlyozni tudta a nyugati államok támogatása. Ezekben persze olyan támogatás is benne van, mint például az, hogy az Egyesült Államok és a nyugati NATO-tagországok képezik ki az ukrán katonákat, de az erre fordított pénz közvetlenül nem érkezik be az ukrán költségvetésbe. Az Ukrajnának nyújtott közvetett, illetve közvetlen támogatás 2022-ben együtt meghaladta a százmilliárd dollárt. Az Egyesült Államok 68 milliárd dollárral segítette Ukrajnát tavaly, ebben nemcsak a közvetlen, de a közvetett támogatás is benne van. Az ezzel kapcsolatos adminisztrációs és logisztikai költségeket is az amerikai kormány állja. A legnagyobb támogatók között az Egyesült Államok, az Európai Unió, ezen túl Nagy-Britannia, Kanada, Németország és Lengyelország van, részben pénzügyi segítséggel, de ezekben a támogatásokban nem csak pénzeszközök vannak. A pénzügyi segítség önmagában, együttesen mintegy 37 milliárd dollárra rúg.
– Mi a helyzet Oroszország gazdasága esetében?
– Az orosz gazdaság azért nem fog összeomlani, mert Oroszország készült erre a háborúra, nem érte meglepetésszerűen a Nyugat reakciója. Az orosz gazdaságot az elmúlt tíz évben arra készítették fel, hogy ha valami feszültség lép fel a nyugati államokkal szemben, akkor a gazdaság ki tudjon tartani. Oroszország jelentős tartalék-alapokat hozott létre, az orosz pénzügyi rendszereket többé-kevésbé a nyugati rendszerektől függetlenül tudták működtetni, a MasterCard és a Visa kártyák mellett az oroszok felállítottak egy saját bankkártya-rendszert, a Mirt, és a legtöbb orosz bankban a háború előtt is elérhető volt a kínai Union Pay is. Ez nyilván segített abban, hogy amikor lekapcsolták Oroszországot a SWIFT-ről, illetve kivonultak Oroszországból a nyugati kártyatársaságok, akkor is tudták működtetni az ottani pénzügyi rendszert. Azt látjuk, hogy a háború kezdetén az elemzők az orosz gazdaság 15-16 százalékos recesszióját prognosztizálták. Ehhez képest az előzetes számok alapján az orosz várakozások szerint 2,1 százalékos visszaesés volt tavaly, a Világbank 3 százalék körülire várja a tavalyi orosz gazdasági recessziót. Ezek persze mind előzetes számok, de az orosz gazdaság tavalyi visszaesése csupán 2-3 százalék közöttire tehető. Ezek a recessziós kilátások hosszú távon is fennmaradhatnak Oroszország esetében. Fontos megérteni, hogy a tartalék-alapok megléte miatt Oroszország gazdasága sokáig ki tud tartani, még úgy is, hogy jelentős költségvetési deficit van.
– Mekkora volt az orosz költségvetés hiánya?
– Egyedül idén januárban az orosz költségvetési deficit elérte az egész évre tervezett mérték 60 százalékát. Ebben szerepet játszott, hogy jelentősen, 59 százalékkal megugrottak a központi kiadások, miközben nagymértékben, 35 százalékkal csökkentek az orosz bevételek ez év januárjában. Tavaly már elindult a recesszió, amely természetesen idén is folytatódik, de a lényeg az, hogy Oroszország 600 milliárd dollárnyi tartalékalappal rendelkezik, amelyeknek egy részét a szankciók miatt ugyan lefoglalták, de egy részük még mindig elérhető. Ezek segítségével az orosz állam még anélkül tud működni, hogy komolyabban bele kéne nyúlni a gazdasági folyamatokba, esetleg csökkenteni kellene a béreket, vagy az állami szektorból az alkalmazottak jó részét ki kellene rúgni. Ha folyamatosan felélik ezeket a tartalékalapokat, akkor is Oroszország még 2-3 évig képes lesz a további működésre.
Orosz oldalon tehát van egy biztonsági párna, a tartalékalapok, az ukránok oldalán pedig a nyugati támogatások jelentik a biztonsági tartalékokat, ezért tud kitartani az ukrán állam.
– Mennyire érték el céljukat az Európai Unió által bevezetett szankciók?
– Ha az orosz olaj iránti érdeklődést nézzük, nagyon vegyes a kép, mert itt a szankciós politika erőteljesen érvényesül. Vannak olyan szankciós lépések, amelyek határozott eredményeket hoztak. Elsősorban a technológiai beszerzéseket érintő, illetve a pénzügyekre vonatkozó szankciók érték el a céljukat. Oroszországnak most sokkal nehezebb a különböző technológiákhoz hozzáférni, emellett az Orosz Föderáció nem nagyon tud hiteleket felvenni sem állami szinten, de az orosz vállalatok sem képesek hitelekhez hozzájutni, a nagy nemzetközi biztosító társaságok teljesen „kiszálltak” az orosz vállalatok mögül.
– Hogyan alakulnak az energetikai piacon az orosz olajeladások?
– Az energetikai szektort érintő uniós szankciók teljesen átgondolatlanok voltak. Először megfenyegették a piacokat, és még az elmúlt év nyarán elfogadták az uniós országok, hogy 2022. december 5-ét követően nem vásárolnak vezetékeken kívül érkező orosz olajat és orosz gázt. Akkor a piacok már ezt a helyzetet beárazták, vagyis azt, hogyha fél év múlva szűkül majd a piac, akkor a meglévő készleteket, szállítmányokat a piacok felülárazzák. Emiatt hirtelen és durván felszökött az orosz energiahordozók ára. Azokon az országokon kívül, mint például Magyarország, amelyek bizonyos fokú mentességet kaptak az eredeti szankciók alól, minden állam tisztában volt vele, hogy 2022. december 5-e után már nem tud könnyen orosz energiahordozókat venni. Így a szankciók bevezetése után minden ország a korábbinál jóval magasabb árakon „esztelenül” elkezdett orosz olajat és gázt vásárolni. Ennek tudható be, hogy ezzel Oroszország tavaly a második félévben többet keresett, mint a megelőző másfél év alatt összesen.
A megemelkedett energiaárak Oroszországnak nyereséget hoztak, az országot kihúzták a bajból, sőt az oroszok jelentős devizatartalékot is félre tudtak tenni ezekből a bevételekből.
– Mi történt 2022. december 5-e után?
– Az elmúlt év december 5-ét követően a szankciók életbe léptek, egyúttal megjelentek más szereplők is az energetikai piacon, amelyek meg tudják venni az orosz energiahordozókat. Ráadásul az orosz olaj és gáz diszkont áron van jelen a piacokon, és melyik állam ne akarna olcsón energiahordozót vásárolni? Ezzel párhuzamosan megjelentek a közvetítő cégek is, amelyek feldolgozzák a megvett orosz olajat, és lehet, hogy az európai országok ezt a feldolgozott orosz olajat veszik meg a közvetítőktől, de már jóval többet fizetnek érte. A kőolajat tekintve nem biztos, hogy jelentős visszaesés következik be az orosz exportban, bár olyan tankerhajó-kapacitása nincs Oroszországnak, hogy a keresett mennyiséget teljesen ki tudja elégíteni. Ennek ellenére inkább az orosz gázszállításokkal lesznek problémák, mert a csővezetékek korlátozott számban állnak rendelkezésre, a cseppfolyósított gázhoz pedig szállításra alkalmas hajók és fogadóterminálok kellenének. Az exportált orosz olajat tekintve valószínűleg megmarad a korábban kivitt mennyiség.
Oroszország számára a szankciók és a bevezetett árplafon miatt az orosz olaj a világpiacon „toxikus termékké” vált, ezért a piacokon az orosz olaj ára elvált a más forrásból származó olajtól.
Mostanában az urali orosz olaj ára drasztikusan különbözik a más helyről behozott olaj árától, például a Brenttől, aminél durván 40 százalékkal olcsóbban lehet most orosz olajat venni. Amelyik ország teheti, így például Kína, vagy India is megvásárolja az olcsóbb orosz olajat, így Oroszország kevesebb bevételt realizál majd az olaj eladásából.
– Hogyan alakult az ukrán árukivitel?
– A gabonaexportra vonatkozó alkunak köszönhetően nem csökkent akkora mértékben az ukrán gabonakivitel, mint amire számítani lehetett. Nyáron Törökország közvetítésével kötötték meg ezt a megállapodást, és az elmúlt évre vonatkozóan kijöttek a végleges adatok. Ukrajna tavaly 38 millió tonna gabonát exportált (ebben a búza és más gabonafélék is benne vannak), ez durván 26-27 százalékkal kevesebb, mint a megelőző évben. Ez nem egy nagyon drasztikus esés, főleg a 10 évvel ezelőtti szinthez képest. Ukrajna az elmúlt években jelentősen növelte gabonakivitelét, és a Covidot megelőző évben, 2019-ben érte el a rekordmennyiséget a gabonaexportban, ami 62 millió tonna lehetett. A tíz évvel ezelőttihez, azaz a 2012. évi kivitelhez képest most 42 százalékkal többet adtak el. Miközben még nem indult el az idei értékesítés, az ukránok szerint már most is 30 millió tonna van a raktárakban, ennyit még az idei betakarítás előtt is tudnak exportálni. A legtöbb gabonát egyébként Romániába vitték ki, a gabonaexport több mint 13 százaléka Romániába ment, ennek viszont egy részét feltehetően hajókon tovább szállították, 12 százalék Kínának jutott, a harmadik célország Spanyolország volt 10, 8 százalékkal, majd Törökország 9,6 százalékkal szerepelt a következő helyen, ezután Lengyelország és Egyiptom következett a desztinációk között. Fontos, hogy az ukrán mezőgazdasági területek nagysága a harcok miatt a harmadával csökkent, ennek ellenére tavaly több mint 9 milliárd dollárt kerestek a gabonafélék kivitelén az ukránok. Az Európai Unió felé történő export erőteljesen emelkedett, bár korábban is az EU volt Ukrajna legfontosabb exportpartnere. Korábban 40,4 százalékot tett ki az EU részesedése az ukrán kivitelben, 2022-ben az EU-ba irányuló ukrán kivitel 68 százalékra ugrott fel. Magyarországra az ukrán kivitel 5,2 százaléka érkezik, és az ukrán kivitel célországai között a hatodik helyen áll Magyarország.
Borítókép: Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)
