A Barátság ma a világ leghosszabb kőolajvezetéke. Oroszországból nyugati irányba halad, több mint négyezer kilométer hosszúságban. Az építéséről szóló megállapodást 1959. december 14-én írta alá a Szovjetunió, Magyarország és Csehszlovákia. Neve az eredeti rendeltetésére utal, azért épült, hogy kiszolgálja a Szovjetunió közép-európai „baráti” szocialista országait, valamint szovjet állam nyugati területeit. A csővezeték a dél-oroszországi Szamara városából indul, ahol a Nyugat-Szibériából, az Uralból és a Kaszpi-tengerből származó olajat táplálják bele. Belorussziába érve szállítókapacitása évi hetvenmillió tonna, amely Mazir városánál válik északi és déli ágra. Ukrajnában, a magyar és szlovák határ közelében ismét két ágra „szakad”, az egyik Magyarországra, a másik Szlovákiába halad – utóbbin kapja az olajat Csehország is. A szlovákiai ágon évi mintegy húszmillió tonna kőolaj halad át – ismertette egy korábbi cikkében a Haszon internetes portál.
A történelmi visszatekintést tartalmazó írás emlékeztetett arra is, hogy az első ütem 148 kilométeres szakaszán, a csehszlovákiai Tupától Kápolnásnyékig terjedő vonalon, 1962-ben indult meg a szállítás. Egészen 1971-ig, a szőnyi leágazás megépüléséig, innen tartálykocsival vitték az olajat a Péti és a Komáromi Kőolajipari Vállalatnak. A csővezeték párját, a Barátság II.-t 1972-re építették meg, ami a mai Ukrajnán keresztül halad. Ezzel első ízben a százhalombattai Dunai Finomítót látták el, amit a szovjet importkőolaj feldolgozására hoztak létre.
A vezetéknek azóta is kiemelt szerepe van a magyar kőolajellátásban, melynek nyolcvan százaléka tavaly is ezen keresztül valósult meg.
Az a hír, miszerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Barátság kőolajvezeték felrobbantásával akarta megbénítani Magyarország iparát, már csak azért is megdöbbentő, mert – észszerű keretek között – Ukrajnának sem állna érdekében a szabotázsakció.