A luxusipar két fellegvára közül az Egyesült Államok megtorpanni látszik, Kína pedig a gazdaság vártnál jóval gyengébb és ütemtelen talpra állásával sodorja veszélybe az európai luxusipar gigászainak profitrátáit – olvasható a Világgazdaság cikkében.
Míg az idei évre a Bain & Company elemzőház előrejelzése szerint ötszázalékos globális növekedés várható az iparágban, később már előjöhetnek a probémák, amik rányomják bélyegüket a keresletre. Az említett öt százalék egyébként a Bain szerint egyértelműen Kínának lesz köszönhető, és az egyes piaci szereplők körében is nagyok lesznek a forgalombeli eltérések.
Az Egyesült Államokban a luxusipar eladásai a pandémiát követően megugrottak, a 2021-es és 2022-es két számjegyű emelkedés azonban már a múlté, a gazdasági bizonytalanságok, a recessziótól való félelem és főképp a történelmi magasságokba szökött, s most onnan visszaereszkedő infláció, a hitelköltségek elszabadulása véget vetettek ennek az aranykornak.
Rossz előjel, hogy luxusmárkák első-második negyedéves eladásai legtöbbjüknél már csak egy számjegyű bővülést mutatnak Észak-Amerikában.
Ez történt a világelső LVMH Moët Hennessy Louis Vuittonnal és a Chanellel, míg a Kering és a Salvatore Ferragamo egyenesen két számjegyű mínuszról adott hírt. És ezt korántsem lehet a divat változásával vagy szezonális anomáliákkal magyarázni. Azzal viszont igen, hogy az amerikai célközönség megfontoltabban költekezik.
A svájci székhelyű Richemont-csoport, ami Európa második legnagyobb luxusipari vállalatcsoportja – amely a többi között a Cartiert, a Montblanc-t, az IWC-t, a Van Cleef-et és a Piaget-t is magába foglalja – Kínában sem remekelt, legalábbis a 32 százalékos pluszforgalomnál jobbat vártak az elemzők.
A Richemont-nak az elemzők felróják az igen jelentős kínai kitettségét, az utóbbi negyedév 5,32 milliárd eurós forgalmának 42 százaléka Ázsiából származott (leszámítva Japánt), ám a bevétel oroszlánrészét a kínai piac szolgáltatta a cég közleménye szerint.
A luxuscégek úgy gondolják, hogy amit Amerikában elveszítenek, azt majd Kínában bepótolják.
Azonban a tavaly decembertől, a Covid-korlátozások teljes feloldásától számított gazdasági visszapattanás nem volt olyan mértékű, mint azt sokan várták. Kína gazdasági növekedése a második negyedévben csak 6,3 százalékos volt éves alapon, szemben a 7,3 százalékos elemzői konszenzussal. A kiskereskedelmi forgalom bővülése júniusban szerény háromszázalékos volt. A gyenge teljesítmény kapcsán a nyugati elemzők már azt találgatják, hogy egyáltalán meglesz-e az az ötszázalékos GDP-plusz, amit a pártvezetés elvár a gazdaság szereplőitől a 2023-as évre. A Citi elemzői szerint a fogyasztás felzárkózása a megszokott szinthez jó pár éves folyamat lesz.
Érdekesség, hogy a kínai luxuspiaci keresletet a tehetős, fiatal városi réteg dominálja, a BCG elemzőház adatai szerint a vásárlói átlagéletkor 28 év. Ez pozitívum abban a tekintetben, hogy ők sokáig a „képben maradnak”, a másik oldalon viszont épp e fiatal korosztályt veszélyezteti leginkább a gazdasági bizonytalanság, ami a munkanélküliségi adatokon is visszatükröződik.
Egy másik trend is megfigyelhető, nevezetesen a kereslet inkább az értékállóság irányába tolódik el, azaz az ékszereket, márkás órákat jobban viszik, mint a cipőket vagy az egynyári proccos ruhakölteményeket. Ami nem jelenti azt, hogy a kiegészítők és ruhák ne fogynának átlag feletti ütemben, különösen igaz ez a Chanel, a Dior és a Balenciaga kézműves termékeire.
Borítókép: A Chanel az egyik legnépszerűbb luxusmárka a tehetős kínaiak körében (Fotó: AFP/Zhou junxiang)
