Több szempontból is átalakította a területalapú mezőgazdasági támogatásokat és az agrárpályázatokat egyaránt érintő agrártámogatási rendszert a 2023-tól életbe léptetett közös európai uniós agrárpolitika (KAP). A teljes csomag alkalmazása igazából azonban csak 2024-től fordul ,,élesbe”, miután idén a kötelező parlagoltatásra szánt területet még ki lehetett váltani különböző növényi kultúrákkal bevetett szántóterülettel. A továbbiakban azonban már nincs pardon, a gazdáknak az idei őszi szántással és vetéssel meg kell alapozniuk a megkövetelt környezetvédelmi előírások betartását.
Az előírások elsősorban a nagygazdaságokat érintik, a tíz hektárig terjedő kisgazdaságok tulajdonosainak aránylag könnyebb dolguk van, rájuk ugyanis nem érvényes a területek egy részének kötelező parlagoltatása. A területnagyság függvényében öt-tíz hektárnyi lucerna vagy lóhere termesztése előírt, illetve az, hogy hasonló birtoknagyságon a gazda köteles évente legalább két fát ültetni. Egy ezerhektáros farmon azonban évi negyven hektár szántóterületet kell pihentetni, illetve az összterület további hét százalékán nitrogéntermelő növényt kell vetni – ilyen például a lucerna. Így viszont a terület 11 százaléka óhatatlanul kiesik a farm bevételei szempontjából fontos „piacos” növények termesztéséből – ugyanakkor persze ezeket a területeket nem kell műtrágyázni.
Az új uniós előírás megakadályozza a gazdákat abban, hogy a nyári aratást követően azonnal felszántsák területeiket. Ez csak később, az őszi szántáskor történhet meg: ezzel védik a területet attól, hogy a szeles időjárás elhordja a talajfelszínt.
A GAEC 7 elnevezésű csomag ugyanakkor kötelező vetésforgót ír elő, ami önmagában nem újdonság, eddig is széles körben alkalmazott gyakorlatnak számított, amivel a többéves monokultúrák káros hatásait ellensúlyozták. A legtöbb vita a szántóterületek négy százalékának parlagoltatását és további hét százalékon nitrogéntermelő növények vetésének előírását övezi.
A küszöbönálló KAP egyik legsarkalatosabb kérdése a területalapú támogatás. Az Európai Unióban sokan nem értenek egyet a korábbi támogatási rendszerrel, a nyugat-európai tagországok egy része összemosná a kétpillérű – a területalapú és a vidékfejlesztési – agrártámogatást.
Gyökeres változtatást jelentene, hogy a gazdák nem kapnák tovább „alanyi jogon” a megművelt területek után járó évi dotációt, helyette különböző pályázatok útján juthatnának uniós forrásokhoz. Márpedig a kelet-európai kisgazdaréteg eddig nem volt túl sikeres az uniós pályázás terén.
Gondot jelent az az uniós tagállamok szempontjából az úgynevezett egységes elbírálás módszer is, amelyet sokan a medvekérdés uniós szintű kezeléséhez hasonlítanak. ,,Miután Nyugat-Európában mára minden medvét kiirtottak, megalkottak egy egységes, egész Európára érvényes vadvédelmi törvénycsomagot. Ezt nyugaton gond nélkül alkalmazzák, Romániában viszont annak betartatása hatalmas problémákba ütközik, a túlszaporodott medveállománnyal sem a mezőgazdaság, sem a lakosság nem képes hatékonyan megbirkózni. Hasonló logika mentén működik az egységes uniós környezetvédelem is” – fogalmazta meg ellenérveit a Krónika.ro portálnak nyilatkozó Haschi András. Az Országos Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség Hargita megyei igazgatója szerint alapvetően nem a környezetvédelmi törekvésekkel van gond, hanem azzal, hogy a 27 tagországra egységes zubbonyt akarnak húzni, ami Romániában jelentős jövedelemkiesést okozhat a mezőgazdasági termelők számára.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Daniel Mihailescu)
