– A gazdasági szereplők a 2010-es években hozzászokhattak az alacsony, a jegybanki céloktól is elmaradó inflációhoz, amely segítette a tervezést. Ehhez képest 2021 során a pénzromlási ütem – a koronavírus-járvány utáni újraindulás időszakában – gyakorlatilag egyik napról a másikra megemelkedett úgy az Egyesült Államokban, mint az Európai Unió tagországaiban – emlékeztetett Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője. A szakértő jelezte: a jegybankok egy része (Európai Központi Bank, Fed) az inflációt átmenetinek tekintette, a koronavírus miatti lezárások után hirtelen felpattanó kereslet következményének, így nem reagált rá. A 2022-es év azonban rácáfolt erre, több országban évtizedes csúcsok dőltek meg az infláció terén, amely mellett nem mehettek már el a monetáris döntéshozók.
Elszálló energia- és élelmiszerárak
– A pénzromlási ütem megugrása mögötti okokat sokan, sok irányból igyekeztek megvizsgálni. Európában nem lehetett figyelmen kívül hagyni a háború és a szankciók szerepét sem, tekintve, hogy az energiaárak elszabadulása járult hozzá leginkább az infláció alakulásához. Tavaly az Európai Unió mutatójának a 31,3 százalékát közvetlenül a lakossági energiaárak (elektromos áram, gáz, illetve üzemanyag) drágulása eredményezte, miközben ezen termékcsoport súlya nem érte el a hét százalékot sem. Ebben pedig nincs is benne a közvetett hatás, amely abból következik, hogy a vállalatok energiaköltségei is emelkednek, és azt az árak növelésén keresztül áthárítják a fogyasztókra – magyarázta az elemző.
Az infláció megugrásáért felelős másik termékcsoport az élelmiszereké volt. Az energia árának szerepe itt is fontos, mivel az előállításhoz szükséges, jelentős földgázigényű műtrágyaárak is az egekbe szöktek. A dráguláshoz hozzájárult a rendkívül száraz tavalyi év miatti alacsony mezőgazdasági termés is, valamint a háborúzó felek részleges kiesése a világpiacról.

Fotó: Világgazdaság/Vémi Zoltán
Mit jelent a kapzsinfláció?
Született azonban más megfejtés is az infláció mögött meghúzódó tényezőkről, amelyekről a Makronóm Intézet is többször beszámolt. Ez pedig a vállalati profitráták szerepét járta körül.
Itt magyar szóhasználatban a profithúzta infláció és a kapzsinfláció (az angol nyelvterületen elterjedt greedflation tükörfordítása) terjedt el, de a folyamat leírására szolgál a profit–ár spirál (az ár–bér spirál mintájára) kifejezés is.
– A szakértők egy része szerint azonban a gazdaság egészét tekintve nem létezhet profithúzta infláció, maximum kisebb szegmensekben, például az ellátási lánc végén a kiskereskedelemben, vagy ahol piaci erőfölénye van a vállalatoknak. Továbbá amellett érvelnek, hogy a vállalati profitok megugrása nem ok, hanem tünet, a pandémia során végrehajtott fiskális és monetáris lazítás miatt megugró keresletre adott normális vállalati reakció, figyelembe véve a kínálati korlátokat. Vagyis ne hibáztassuk a vállalati szférát, mert ők nem tettek mást, csak amit a közgazdasági tankönyvek is előírnak: amikor magas kereslettel találkoztak, megemelték az áraikat – ismertette véleményeket Molnár Dániel.