Két kontinens, két világ
A Századvég rámutatott: a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy mind Tunézia, mind Líbia energiaiparát jelentősen megtépázta az arab tavasz és az annak következtében kialakult káoszos belpolitikai helyzet. Tunézia nyersanyag-kitermelése az elmúlt bő tíz évben folyamatosan csökkent, ráadásul az ország politikai értelemben még jelenleg is instabilnak tekinthető. Líbia, bár hatalmas készletekkel és fejlett infrastruktúrával rendelkezik, jelenleg csak árnyéka korábbi önmagának. A polgárháború következtében energiaipara széttöredezett, az infrastruktúrán több egymással szemben álló frakció osztozik. A különböző frakciók az Európába történő értékesítésből jelentős bevételekre tesznek ugyan szert, ám ezeket feltételezhetően a polgárháború folytatására fordítják, ami tovább mélyíti az ország belső konfliktusait és gazdasági hanyatlását.
„Mindeközben a Maghreb-régió energiaigénye és lélekszáma folyamatosan növekszik. A körülbelül százmillió lakosú térség életszínvonala messze elmarad az Európában mért értékektől, noha van, ahol mindössze csupán tizennégy kilométer választja el a két kontinenst. A régió politikai stabilitása tehát nem csupán az Európába irányuló nyersanyagexport szempontjából, hanem a migrációs kockázatok miatt is kiemelt jelentőségű” – emelte ki a Századvég tanulmánya.
Óriási a tét
A migráció kapcsán a kutatás megemlített egy további érdekességet, a villamosenergia-felhasználáshoz kapcsolódóan. Az egy főre eső villamosenergia-felhasználás szoros összefüggésben áll az adott ország jólétével, fejlettségével, amelynek emelése a kormányzatok fő célkitűzése. A Maghreb-régióban élő mintegy százmillió ember legjobb esetben is csak a német életszínvonal harminc százalékát éri el a villamosenergia-felhasználás szintjét alapul véve. Ahhoz, hogy a régió polgárai valaha is élvezhessék a jelenlegi európai kényelmet és fejlettséget, durván 453 ezer GWh extra elektromos kapacitás beépítésére lenne szükség, ami közel annyi, mint a referenciának tekintett Németország teljes éves villamosenergia-előállítása. Ekkora volumenű kapacitások kiépítéséhez csillagászati összegekre és nagyon hosszú időre lenne szükség, miközben a klímaváltozás és a migráció már most is óriási terheket ró a helyi kormányzatok vállára.
Félő, hogy ha ezen országok fejlődése megtorpan, miközben egyre komolyabb globális kihívásokkal kell szembenézniük, úgy a társadalmi és politikai rendszereik is meginognak. Ez akár egy több tíz milliós újabb kivándorlási hullámot is elindíthat, aminek a célrégiója vélhetően Európa lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!