Ez a térség lehet az európai energiabiztonság kulcsa

Az észak-afrikai térség mindig is kiemelt fontosságú volt Európa szempontjából, ugyanis a területen lévő országok nagy része gazdag szénhidrogénkészletekkel rendelkezik. A Századvég tanulmánya felhívta arra a figyelmet, hogy az olcsó energia és bőséges munkaerő megfelelő elegye, a kellő politikai stabilitással karöltve rakétaként ívelheti fel a térség országainak versenyképességét. Ez, mindamellett, hogy jelentős gazdasági lehetőségekkel kecsegtethet Európának, akár még az illegális migráció okozta egyre fokozódó nyomást is mérsékelheti.

2024. 03. 19. 5:21
HGA Sud Separation And Compression Center - Hassi Messaoud (Ouargla) In Algeria
ALGERIA-ECONOMY Fotó: APP
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miközben Európa még épp hogy csak kiheverte a keleti határain kirobbant konfliktus kezdeti sokkját, és próbál úrrá lenni annak további sorsán, máris újabb háború kopogtatott a kontinens ajtaján. Tavaly október 7-én a Hamász fegyveresei „bibliai kegyetlenségű” csapást mértek Izraelre, lángba borítva ezzel az egyébként is hányattatott sorsú régiót. Az európai döntéshozók figyelme most mindinkább délre fordul, hogy megakadályozzák a konfliktus eszkalációját. Ugyanakkor a térségre irányuló megkülönböztetett figyelmet nemcsak a heves harcok, hanem az ellátásbiztonsági, gazdasági és energiapiaci aktualitások is erősen indokolhatják. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitika-üzletága legújabb tanulmányában az észak-afrikai régió energiaföldrajzával foglalkozik. A Maghreb-térség szénhidrogénkészletei ugyanis jelentősen erősíthetik az európai ellátásbiztonságot.

Olcsó energia, bőséges munkaerő

Az észak-afrikai térség mindig is kiemelt fontosságú volt Európa szempontjából, ugyanis a területen lévő országok nagy része gazdag szénhidrogénkészletekkel rendelkezik, nem beszélve a még feltáratlan, sekély, partmenti területekről. A „Maghreb” kifejezés arabul nyugatot jelent, amely az észak-afrikai arab világ nyugati és keleti térségét hivatott megkülönböztetni. Ez a régió a Nílustól nyugatra és a Szaharától északra fekvő terület. Az itt található országok közé tartozik Marokkó, Algéria, Líbia, Tunézia és több spanyol exklávé, de olykor még Mauritániát is ide tagolják be. Ezeknek az országoknak – Marokkó kivételével – jelentős kőolaj- és földgázkészletük, valamint számos, a földgáz és kőolaj európai továbbítására alkalmas csővezetékes és tengeri infrastruktúrájuk van.

„Az olcsó energia és bőséges munkaerő megfelelő elegye, a kellő politikai stabilitással karöltve rakétaként ívelheti fel a térség országainak versenyképességét. Ez, mindamellett, hogy jelentős gazdasági lehetőségekkel kecsegtethet Európának, akár még az illegális migráció okozta egyre fokozódó nyomást is mérsékelheti” – olvasható a tanulmányban.

A régió legnyugatibb országának, Marokkónak dinamikusan növekedett az energiafelhasználása az elmúlt három évtizedben, azonban az országnak nincs jelentős szénhidrogénkészlete. A keleti szomszédjával, Algériával fennálló súlyos politikai konfliktusai okán pedig csak nagy nehézségek árán tudja biztosítani saját energiaellátását. Ezzel szemben Algéria szinte kiapadhatatlan készletek fölött diszponál, energiaipara évről évre rekordokat dönt: az ország fejlett infrastruktúrával és számos, még fel nem tárt lelőhellyel rendelkezik – a világ egyik legnagyobb földgázkészlettel rendelkező országa. A nyersanyag-értékesítésből származó exportbevételei az energiaválság hatására jelentősen növekedtek, és közvetlen összeköttetése Európa irányába lehetőséget ad számára, hogy tovább erősítse az európai ellátásbiztonságban betöltött pozícióját.

Két kontinens, két világ

A Századvég rámutatott: a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy mind Tunézia, mind Líbia energiaiparát jelentősen megtépázta az arab tavasz és az annak következtében kialakult káoszos belpolitikai helyzet. Tunézia nyersanyag-kitermelése az elmúlt bő tíz évben folyamatosan csökkent, ráadásul az ország politikai értelemben még jelenleg is instabilnak tekinthető. Líbia, bár hatalmas készletekkel és fejlett infrastruktúrával rendelkezik, jelenleg csak árnyéka korábbi önmagának. A polgárháború következtében energiaipara széttöredezett, az infrastruktúrán több egymással szemben álló frakció osztozik. A különböző frakciók az Európába történő értékesítésből jelentős bevételekre tesznek ugyan szert, ám ezeket feltételezhetően a polgárháború folytatására fordítják, ami tovább mélyíti az ország belső konfliktusait és gazdasági hanyatlását.

„Mindeközben a Maghreb-régió energiaigénye és lélekszáma folyamatosan növekszik. A körülbelül százmillió lakosú térség életszínvonala messze elmarad az Európában mért értékektől, noha van, ahol mindössze csupán tizennégy kilométer választja el a két kontinenst. A régió politikai stabilitása tehát nem csupán az Európába irányuló nyersanyagexport szempontjából, hanem a migrációs kockázatok miatt is kiemelt jelentőségű” – emelte ki a Századvég tanulmánya.

Óriási a tét

A migráció kapcsán a kutatás megemlített egy további érdekességet, a villamosenergia-felhasználáshoz kapcsolódóan. Az egy főre eső villamosenergia-felhasználás szoros összefüggésben áll az adott ország jólétével, fejlettségével, amelynek emelése a kormányzatok fő célkitűzése. A Maghreb-régióban élő mintegy százmillió ember legjobb esetben is csak a német életszínvonal harminc százalékát éri el a villamosenergia-felhasználás szintjét alapul véve. Ahhoz, hogy a régió polgárai valaha is élvezhessék a jelenlegi európai kényelmet és fejlettséget, durván 453 ezer GWh extra elektromos kapacitás beépítésére lenne szükség, ami közel annyi, mint a referenciának tekintett Németország teljes éves villamosenergia-előállítása. Ekkora volumenű kapacitások kiépítéséhez csillagászati összegekre és nagyon hosszú időre lenne szükség, miközben a klímaváltozás és a migráció már most is óriási terheket ró a helyi kormányzatok vállára. 

Félő, hogy ha ezen országok fejlődése megtorpan, miközben egyre komolyabb globális kihívásokkal kell szembenézniük, úgy a társadalmi és politikai rendszereik is meginognak. Ez akár egy több tíz milliós újabb kivándorlási hullámot is elindíthat, aminek a célrégiója vélhetően Európa lesz.

Borítókép: Algéria a legnagyobb afrikai földgázkitermelő ország (Fotó: Europress/AFP)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.