Ismét álhírek keringenek a hazai sajtóban arról, hogy Magyarország az Európai Unió legszegényebb tagországa lenne. Ennek hivatkozási alapja az az unió statisztikai hivatala, az Eurostat által publikált, fogyasztásra vonatkozó adatsor.
– A probléma ezzel, hogy a fogyasztás a szegénységnek egy nagyon rossz mérőszáma, maga az Eurostat is kiemeli, hogy ha a szegénységi helyzetet akarjuk vizsgálni, akkor egyszerre kell figyelembe venni a jövedelmi, a fogyasztási és a vagyoni helyzetet. Pontosan ezen komplex problémára válaszul alkottak meg egy szegénységi mutatót, amely figyelembe veszi mindhárom definíciót, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát – fogalmazott Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője.
Szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek számítanak azok a személyek, akik a következő három kategória közül legalább egyben érintettek:
• relatív jövedelmi szegénység: a medián ekvivalens jövedelem hatvan százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek;
• nagyon alacsony munkaintenzitás: azon személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 64 év közötti) tagok az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint húsz százalékát töltötték munkával;
• súlyos anyagi és szociális depriváció: 13 tétel közül, mint például lakás megfelelő fűtésének hiánya, váratlan kiadások fedezetének hiánya, hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátralék, kétnaponta történő húsételfogyasztás hiánya, stb. legalább hét jellemző.
Az elemzés kiemelte, hogy az Eurostat 2023-as adatai alapján az unió tagállamai közül 14-ben magasabb volt a szegénységnek kitettek részaránya, mint Magyarországon.
Hazánkban ez a szám tavaly 19,7 százalék volt. A GKI által kiemelt Romániában 32 százalék, Bulgáriában pedig 30 százalék, vagyis legalább másfélszer akkora volt a szegénység ezen két országban, mint Magyarországon azon mutató szerint, amelyet kifejezetten azért alkottak meg, hogy a szegénységet mérje, és amelyet „A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv” (az EU 2030-as céljai) keretében is alkalmaznak.
Ha időrendben nézzük az adatokat, azt láthatjuk, hogy 2015-ben Magyarországon még 30,6 százalék volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya.
Vagyis nyolc év alatt több mint tíz százalékponttal csökkent a szegények aránya hazánkban, ami egymillió-kilencvennyolcezer fős mérséklődést jelent. Ennyien léptek tehát ki a szegénységből a magasabb foglalkoztatás, a bővülő családtámogatások vagy éppen a növekvő bérek révén az elmúlt években.
A 2015 előtti évek vonatkozásában az Eurostat némiképp eltérő definícióval vizsgálta a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettséget, ugyanakkor, figyelembe véve a módszertani eltéréseket is, 2010 óta több mint 1,2-1,3 millió fővel csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma Magyarországon.
– Általában minden munkavédelmi előírás azzal kezdődik, hogy a megfelelő eszközt használjuk a megfelelő feladat elvégzésére. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem: a szegénység mérésére is illik az arra alkalmas mutatószámokat vizsgálni, nem épp azt, amelyik alátámasztja a saját narratívánkat vagy amelyik épp a kezünk ügyébe kerül. Ellenkező esetben a közgazdász csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt – fogalmazott Molnár Dániel.
