A tavaly felülvizsgált Nemzeti energia- és klímaterv szerint a megújuló villamosenergia-termelés a jövőben is a naperőművi (PV) áramtermelés bővítésére összpontosít. Ehhez megfelelőek a klimatikus adottságaink, és a termelési költség már szinte támogatás nélkül, piaci alapon is versenyképes – mondta el lapunk megkeresésére Toldi Ottó, az MCC klímapolitikai Intézet vezető kutatója annak kapcsán, hogy egy felvetés szerint a szélerőművi kapacitás még nagyobb bővítésével kiválthatók lennének a gázerőművek.
A szakértő kifejtette, hogy a szélerőművi ágazatban is növekedés várható a felülvizsgált klímaterv szerint, bár a naperőművi kapacitás ennél sokkalta nagyobb mértékben bővül.
Összevetésül: a naperőművi és lakossági napelempark beépített kapacitása a jelenlegi több mint hatezer megawattról közel 12 ezer megawattra növekszik 2030-ra, ami 35-szörös növekedés a 2018-as 340 megawatthoz képest. A szélerőművi kapacitás ezzel szemben a jelenlegi körülbelül 330 megawattról ezer megawattra növekszik majd 2030-ig, 2040-re kétezer megawatt a terv, 2050-re pedig háromezer megawatt. Ha ehhez hozzáadjuk a 2030-as évek elején várhatóan még üzemben lévő hagyományos (atom-, gáz-, biomassza-/hulladék-) erőműveink teljesítményét, ami várhatóan közel nyolcezer megawatt, akkor azt kapjuk, hogy 21 ezer megawattnyi beépített kapacitás áll majd szemben a napi alig kilencezer megawattos csúcsfogyasztással. A meglévő és a leendő paksi blokkok, valamint a gázerőművek kapacitásával együtt nincs szükség a szélerőművi kapacitás tervezettnél nagyobb bővítésére.
De nem ez az egyetlen érv az ellen, hogy ezer megawatt helyett négyezer megawatt legyen 2030-ra a szélerőművi kapacitás. Ugyanis hiába növeljük többszörösére az időjárásfüggő szélerőművi termelést, az nullával lesz egyenlő szélcsendben, abban az esetben, ha nem tudjuk eltárolni.
A másik ellenérv a túltermelés, illetve a termelés költségei. A régió országainak egy része inkább a szélenergiára épít (Lengyelország, Románia), a másik része a napenergiára (Magyarország, Csehország). Ezek régiós szinten kiegészítik és részben kiegyenlítik egymást. Idehaza a szélenergiával termelt áram drágább, mint a naperőmű által termelt, és mindegyik költségesebb az atomenergiánál. Ez pedig a rezsicsökkentés fenntartása miatt kulcskérdés – mutatott rá Toldi Ottó.
Emellett biztos, hogy többször kell majd visszaterhelni a Paksi Atomerőművet a megújuló áram kötelező átvétele miatt, ami túl azon, hogy észszerűtlen, lényegében az erőműnek sem tesz jót – csak bizonyos fokú visszaterhelést tud elviselni –, illetve pazarlás a fűtőelemek szempontjából is.
De talán a legfőbb ellenérv, hogy az időjárásfüggően termelő naperőművek kiegyenlítésére nem lehet egy másik időjárásfüggően termelő technológiát használni, mert az igaz, hogy általában nem ugyanakkor erős a szél, mint amikor megfelelően süt a nap, de ez sajnos mindig csak utólag derül ki. A jelenlegi időjárás-jelentések megbízhatósága nem alkalmas arra, hogy meg lehessen mondani pontosan előre, hogy mekkora szélerőművi termelés várható másnap, a rendszerirányítóknak viszont percre pontos információkra lenne szüksége. Ez a világon sehol nem működik. A fejlett országokban is túlnyomórészt földgáztüzelésű és szivattyús-tározós vízerőműveket használnak erre a célra. A földgázerőművek kiegyenlítő, míg a szivattyús erőművek inkább tároló szerepet töltenek be, mindkettőre egyaránt szükség van – mutatott rá Toldi Ottó.
