A foglalkoztatás bővítését elősegítheti az úgynevezett atipikusnak nevezett munkavégzés. Azt nevezzük atipikusnak, ami eltér a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzése alapján ezúttal a magyarországi részmunkaidős foglalkoztatás alakulását tekintjük át. Ez a forma szintén atipikusnak nevezhető.
A KSH elemzése megjegyzi, hogy amennyiben az atipikus foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését. Ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését.
A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony. A számok azt mutatják, hogy 2000 és 2007 között a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya alig változott, jellemzően négy százalék körül alakult.
Ezt követően, 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely 2012-re 7,1 százalékra nőtt. Mindezek után 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent az arány, majd 2017-re 4,8 százalékra mérséklődött. Ezt követően a részmunkaidős foglalkoztatás nem vagy csak kismértékben nőtt egészen 2020-ig – ekkorra a mutató értéke 5,7 százalékra emelkedett. A magasabb arány hátterében a járvány okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át – ismerteti a statisztikai hivatal. Az elmúlt évben összesen 228 ezren dolgoztak ebben a formában.
Látni azt is, hogy a nők közül közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre.
Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. A KSH szerint ennek egyik oka, hogy míg a nyugat-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. A kimutatás szerint 2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya hat százalék alatt maradt, 2012-re 9,8 százalékra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as, 8,2 százalékos csúcs után 2022-ben 1,2 százalékponttal csökkent.
Nemzetközi kitekintés
Az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2021-ben szinte minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi – ismerteti a Központi Statisztikai Hivatal elemzése. Magyarországon arányuk 5,4 százalék volt. A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az EU27-ben ezer munkavállaló közül a nők körében 294, a férfiak esetében 91 tekinti munkáját részmunkaidősnek.
