Nagy Márton: Fontos, hogy a gazdasági növekedés bevonó jellegű legyen

Fontos lenne idén újraindítani a gazdasági növekedést, ugyanakkor látni kell, hogy a fogyasztást gátló óvatossági motívum oldódása hosszabb időt vesz majd igénybe, több türelemre van szükség – erről beszélt egyebek mellett az Indexnek adott interjújában Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter Fotó: Világgazdaság/Kallus György

Idén a költségvetési egyensúlyhoz való visszatérés mellett történhet meg a gazdaság újraindítása – hangsúlyozta Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az Indexnek adott interjújában. 

Szerinte a költségvetési politikának a cash-flow-szemléletet kell követnie, az energiaárak kiadásnövelő, a fogyasztáscsökkenés bevételzsugorító hatása után idén a magas kamatok adósságszolgálati költségeit kell kitermelni. 

– Fontos lenne idén újraindítani a gazdasági növekedést, ugyanakkor látni kell, hogy a fogyasztást gátló óvatossági motívum oldódása hosszabb időt vesz majd igénybe, több türelemre van szükség. Sőt, a háború továbbra is akadályozza az újraindítást, a költségvetési és monetáris politika pedig a saját dolgával van elfoglalva, ezért csak fokozatos helyreállásról beszélhetünk. Ne felejtsük el, hogy pont a belgazdaság, tehát a belkereskedelem és belső piacokra értékesítő ipar az, amire a legnagyobb hatása van a fiskális és monetáris politikának transzmissziós szempontból, ezzel szemben a külső keresletre nincs ráhatásuk – fogalmazott a tárcavezető. 

Elmondta: idén a növekedés két százalék körül lehet, és jövőre pedig megcélozható a négy százalék. 

De nem csak erre kell figyelnünk. Legalább ennyire fontos, hogy a gazdasági növekedés bevonó jellegű legyen, azaz a konjunktúrából minden társadalmi réteg részesüljön

– jelezte.

A beruházások és az export negatívan, addig a kiskereskedelmi forgalom, a turizmus és a szolgáltatások pozitívan hatnak a növekedésre. A nemzetgazdasági miniszter szerint nagy kérdés az, hogy a fogyasztás miért nem nő gyorsabban, miközben tíz százalék körüli reálbér-emelkedést és jelentős hitelkiáramlást látunk a lakosságnál – főleg a piaci személyi és a lakáshiteleknél. 

Azt könnyű megérteni, mi történik az exporttal és az iparral, látjuk a külpiacok, a német gazdaság gyengélkedését, a járműipari problémákat, de az kevésbé látható, hogy a lakosság tekintetében hová megy a pénz. Mondhatom, hogy itt van egy fogyasztási puzzle

– mondta.

Elmondása szerint a lakosság megtakarít, pénzügyi és lakásvagyonát növeli, a bruttó megtakarítási ráta már elérte a 15 százalékot, ami jelentősen nagyobb, mint a több évtizedes átlag. Mindez arra utal, hogy erős az óvatossági motívum. Az óvatossági motívum fennmaradása pedig rossz – emelte ki.

Szerinte a továbbra is fennmaradó háborús fenyegetettség pedig hátráltatja az óvatossági motívum oldódását, a fogyasztás és a beruházás felfutását.

Úgy fogalmazott: mintha a középréteg és az átlag alatti jövedelműek még óvatosabbá váltak volna. Emellett az is érdekes a számok alapján, hogy fontosabb számukra az otthonteremtés és az elmaradt lakásvásárlások pótlása, mint az elmaradt fogyasztás pótlása.

A lakosságnak a lakhatási kérdések, a lakhatás biztonsága fontosabbak, mint akár a magasabb élelmiszer-fogyasztás. A lakhatás fontosabb, mint a fogyasztás helyreállítása

– emelte ki.

A költségvetési egyensúly kapcsán megjegyezte: meg kell találni az egyensúly megteremtésének és a gazdasági növekedés újraindításának összhangját, mert a kettő „kéz a kézben” jár. Felidézte: idén 4,5, jövőre 3,7, 2026-ban pedig három százalék alatti GDP-arányos hiánnyal számol a kormány. – Már idén nulla lesz az elsődleges hiány, és a kamatkiadások csökkenésének ütemében kell a költségvetési hiánypályát is csökkenteni. Abszolút értelemben ez semleges, relatív értelemben a tavalyi évhez hasonlítva viszont erősen restriktív költségvetés. Nem is beszélve a restriktív monetáris politikáról, ami 2,5 százalékos pozitív reálkamatot tart fenn. Persze közép-hosszú távon azt szoktuk mondani, a költségvetési egyensúly azért fontos, hogy visszatérjünk a fenntartható növekedési pályára. Ugyanezt mondjuk a monetáris politika és az infláció tekintetében, hiszen az árstabilitás is a fenntartható növekedést segíti. Ugyanakkor rövid távon a növekedési álmokról le kell mondani, 

az egyensúlyhoz való gyors visszatérés gátolja, illetve késlelteti a gazdaság újraindítását.

A költségvetési hiány növekedését a gyors és hatékony válságkezelés indokolta. A költségvetésnek tehát nincs strukturális problémája, az alapvető adórendszerhez tehát nem szabad hozzányúlni – tette hozzá.

Arra a felvetésre, hogy a monetáris politika fékezi-e a gazdasági növekedést, Nagy Márton kifejtette:

– Küklopsz üzemmódban vannak. Csak az infláció érdekli a jegybankot. Az infláció most négy százalék körül mozog. A növekedés újraindítását már el lehet kezdeni egy ilyen inflációs közegben. Valójában most már inkább az inflációs várakozásokat és félelmet kell lejjebb szorítani. A Századvég szerint a lakosság még mindig hét-nyolc százalékos inflációt érzékel, szemben a négyszázalékos tényadattal. A nagy kérdés, hogy a jegybank mikor ereszt ki és nyitja meg a pénzcsapokat. Jelen pillanatban a Magyar Nemzeti Bank nem foglalkozik a hitelösztönzéssel, sem NHP, sem NKP, sőt a bankok egyre magasabb tőkekövetelményekkel szembesülnek, ami inkább a hitelezés visszafogása irányába hat. 

Szerinte a jelenlegi reálkamat- és makrogazdasági környezetben megengedhető célzott hitelösztönző program.

A tárcavezető azt is elmondta: reméli, jövőre már „békeköltségvetést” lehet letenni az asztalra, az alacsonyra csökkenő infláció és a kamatok, valamint a célzott gazdaságpolitikai beavatkozások, melyek a lakosságot és a kkv-kat támogatják, együtt a gazdaság számára magasabb sebességfokozat elérését teszik lehetővé.