A kormányzati kommunikáció az elmúlt egy hétben többször utalt arra, hogy valami nem stimmel a hazai élelmiszerárak alakulásával kapcsolatban. Nagy István agrárminiszter a napokban jelezte, hogy a kiskereskedelmi multik szerinte nagyobb mértékben emelik az árakat, mint az ipar, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pedig jelezte, hogy szorosan nyomon követik az árak alakulását, és ha szükséges, minden eszközt bevetnek azok leszorítására, egy újabb árstop lehetséges bevezetését is előre vetítve.
A GVH ugyancsak néhány napja jelezte, hogy nem ért egyet a kereskedelmi és ipari érdekvédelmi szervezeteknek az egyes termékek összehangolt áremelési igényére vonatkozó közleményeinek tartalmával.
A versenyhivatal utalt arra is, hogy nem ért egyet a piacon jelen levő úgynevezetett árkövetési magatartással. Ez utóbbi arra vonatkozott, hogy a nagy kereskedelmi láncok az alapvető élelmiszereknél rendre azonos áron dolgoznak. A kereskedők szerint azonban a kiskereskedelmi árak versenytárstípusúak, a polcon megjelenő árakat a beszerzési árnyomás határozza meg.
Kérdés persze, hogy a kereskedők pontosan milyen élelmiszer-kategóriákra gondolnak, ugyanis az már a Világgazdaságban rendszeresen megjelenő karácsonyi kosár vizsgálatánál is kiderült, hogy a szezonális és alapvető élelmiszereknél sok esetben azonos vagy egymáshoz nagyon közelálló árakat állapítanak meg a multik. Ez természetesen szabályos és évtizedek óta működő gyakorlat. Csakhogy minden kereskedő, a multik is, eltérő költségszerkezettel dolgoznak.
Nem csak általában, egy-egy termék beszerzésének a költségei is eltérhetnek egymásétól.
Így az azonos (lekövetett) áraknál van, aki nyer, és van, aki veszít. Utóbbinál az a probléma, hogy a veszteséget más terméken kell behozni, magyarán más termék árrését kell növelni, remélhetően ennek reciproka is igaz. Nagy kérdés, hogy mely termékek árát zavarhatja össze a helyzet. Ugyanis ha a kaviárét, az nyilvánvalóan nem éri el a fogyasztók ingerküszöbét, de ha egy azonos termékkategóriában, például a 2,8 százalékos zsírtartalmú tejnél egy kurrens márkáét (miközben egy másik márka ára igazodik a versenytársához), az már felkeltheti a fogyasztók érdeklődését és persze a gyártóét is.
Utóbbi joggal mondhatja, hogy a kereskedő az átadási árhoz képest indokolatlanul növelte a terméke árát, hátrányba hozva ezzel a termékét a kereskedő saját márkája vagy más gyártó márkájával szemben. Arról nem is beszélve, hogy az elemzők szerint ez az attitűd több élelmiszer-kategóriában (áremelkedés, árcsökkenés miatt) anomáliákat okoz.
A GVH és az NGM által működtetett árfigyelő rendszerben könnyű utánanézni, hogy valóban működik-e a szóban forgó árkövetés. A február 17-i állás szerint minden kategóriában tetten érhető a multiláncok árkövetése, a tejtermékeknél pedig különösen szembetűnő. Utóbbinál több olyan kiszerelés és élelmiszertípus is megtalálható, ahol szó szerint nem volt árkülönbség a hat lánc között. Lehet azt mondani, hogy a beszállító annyira erős, hogy mindenhol sikerült kialkudnia az azonos árat, de több olyan kategória is van, ahol nyilvánvalóan más-más beszállítóval dolgozik a kereskedő, például az alma vagy a tojás esetében. Az is jól látszik, hogy az egyes termékkategóriában (például finomliszt és kristálycukor) a cégek a saját márkát arra használják, hogy lekövessék egymás árait. Fillérre pontosan ugyanannyiért kínálják a termékeket. A vaj és a sajt árazása ugyanakkor eltér a versenytárstól, ami azt mutatja, hogy a boltláncok azt is pontosan tudják, hogy a vásárlóiknak milyen az ízlésük, és annak megfelelően lövik be az árakat, elhagyva a versenytárs árazását.
| Bővül az árfigyelő adatbázis Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter tegnap bejelentette egy Facebook-bejegyzésben, hogy a jelenlegi 78-ról 100-ra növelik az árfigyelő adatbázisban szereplő termékek kategóriaszámát. Így kiemelt figyelem jut a halakra, kávéra, teára, rizsre, tejszínre, marhahúsra, zsemlére és kakaóporra. |
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)
