Európa csak prédikál Afrikának, miközben nem nyújt semmit

Afrika befektetéseket szeretne Európától, nem morális magaslatról szórt kéretlen tanácsokat és kettős mércét. Afrika a lehetőségek földje, és ezt a kínaiak és az amerikaiak ki is használják, az európai kapcsolat azonban egyszerűen nem működik – mondta Abdelmalek Alaoui marokkói sztárközgazdász, aki a Mathias Corvinus Collegium meghívására érkezett hazánkba. Az is kijelentette, hogy a patriótáké a jövő.

Abdelmalek Alaoui, marokkói sztárközgazdász szerint a patriótáké a jövő Fotó: MCC Forrás:

Afrika ámulatba ejti a világot, gazdaságai közel fele több mint öt százalékkal növekszik idén, Afrikai Fejlesztési Bank prognózisa szerint. A középosztályát gyarapító, fejlődni kívánó kontinens Európa, és konkrétan a magyarok számára is hatalmas lehetőségeket rejt – mondta a Világgazdaságnak Abdelmalek Alaoui, a Guepard Group tanácsadó cég vezérigazgatója, a Marokkói Stratégiai Intelligencia Intézet elnöke. Jelezte: az európaiaknak le kellene szállniuk az erkölcsi magas lóról, és partnerként kezelni az afrikaiakat. – Az EU-Afrika szinten nincs élet, a jövő a patriótáké – jelentette ki a közgazdász.

Az amerikaiak és Kína tudja, mit kezdjen Afrikával, Európa meg nem Fotó: MCC                    

Az interjúban beszélt arról is, hogy Afrika mindig is a proxy gazdasági háborúk terepe volt. Már a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt nagy-nagy gazdasági rivalizálás folyt, emlékeztetnek erre akár a magyar cégek építette stadionok Algériában. Kiemelte: a kontinens piacai dinamikusak, akár kétszámjegyű növekedés is elérhető. A kockázati költség pedig egyre könnyebben felmérhető, mert Afrika modernizálódik. Mára konzisztens középosztályi gazdasággal rendelkezik, és ez ötszáz-hatszázmillió emberre fog növekedni. 

 

Európa csak prédikál, Afrika többet vár ennél

Abdelmalek Alaoui elmondta: az amerikai stratégia elég világos, ne lehet egyedül hagyni Kínát Afrikában. Kommerciálisan nem olyan agresszívek, de igyekeznek megelőzni, hogy Kína túl sok pozícióhoz jusson. – A kitermelésben, ritkafémekben, például a kobalt, illetve mindenben, ami szükséges az új gazdaságban, olcsó energiában és minden egyébben, ami növekedési motor – magyarázta. Európa szerepvállalásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ez a kapcsolat diszfunkcionális. 

A korábbi gyarmathatalmak, mint Franciaország vagy az Egyesült Királyság, még mindig privilégiumokat őriznének egyes országokban. Mi, afrikaiak a magyarokhoz nagyon hasonlók vagyunk abban, hogy Európa kéretlen tanácsokat oszt nekünk, holott képesek vagyunk magunkról gondot viselni. De Európa tovább osztja az utasítást, hogyan menedzseljük a demokráciánkat, a kormányzatainkat. A költségvetésünket, miközben Európa a sajátjával se birkózik meg.

Álláspontja szerint őrült kettős mércével szembesülnek, ugyanis morális alapon kapják a tanácsok özönét, miközben az európaiak maguk nem is annyira erkölcsösek. Hozzátette azt is, hogy az európaiak az érdekeiket hajszolják, stratégiai ásványokat akarnak, olajat, gázt, alacsonyabb költségeket. Miközben azt nem adják, amit az afrikaiak várnak, sok befektetést, és nem csak olyat, ami munkaerőköltség alapú, hanem ami innováció. – Ugyanakkor meg azt kérik tőlünk, hogy tartsuk féken a migrációt. Ez egyszerűen nem működik. Ha nem fektetsz be a migránsokat kibocsátó zónába, hogy prosperitást teremts, hogyan várod, hogy az illegális migráció elleni pajzsoddá váljon? –  fogalmazta meg aggályait a Világgazdaságnak a közgazdász. 

Más a kínai és az amerikai módszertan

– A kínaiak a kormányokkal szorosan együttműködnek, jó finanszírozást nyújtanak, a vállalatoknak kedvezve, és főleg az elsődleges szektorokban, a bányászatban, olajban, stratégiai ásványokban. Az amerikai ágenda sokkal szélesebb, és gyakran NGO-kat vagy más proxy szervezeteket használnak ennek érdekében – magyarázta a szakember. Beszélt arról is, hogy Afrika évek óta igyekszik megszabadulni a segélyek paradigmájától, kereskedelemre szeretné cserélni. Azt mondta, tíz Marshall-segélynek megfelelő összeg érkezett Afrikába, de egyszerűen ez nem működik. Afrika nem Európa. Amikor Európa megkapta a Marshall-segélyt, már túl volt az első ipari forradalmon. Volt ipari bázis, voltak birodalmak, egy széles gazdasági alap, amire lehetett építeni. Afrikában viszont mindent a függetlenség elnyerése után építettek. Mert a gyarmattartók arra használták Afrikát, hogy megszerezzék a nyersanyagait, elszállítsák, és ott dolgozzák fel. Még ma is Afrikában a kikötőkhöz közeli területek a fejlettek. És Afrika háromszor akkora, mint Európa, kevesebb infrastruktúrával.

 

Európa nem érti, mit kellene tenni

A közgazdász szerint az amerikaiak az teszik, amit a legjobban tudnak, azaz a diplomáciát használják és az erőt. Hozzátette: a kínaiak kínai módra csinálják, Afrikát bevonták az Egy övezet, egy út programba, de közben tartós hozzáférésre törekednek a stratégiai ásványokhoz, a telekommunikációhoz, az útépítéshez, kikötőépítéshez. 

Az európaiak valahol a kettő közt az útjukat keresik. Egy korszak vége és egy mai kori rendszer közt vacillálnak, és olyan partnerséghez szeretnének jutni, amelyben csak egy partner foglaltatik. 

Kifejtette, hogy nagy lehetőségek vannak a kontinensen a megújuló energiákkal kapcsolatos befektetésekre, mert kisebb a bürokrácia és nincsenek NGO-k, amelyek megnehezítik a vállalkozások életét. A magyar–marokkói együttműködésekkel kapcsolatban azt mondta: „Egy olyan ország, mint Magyarország számára ez is nagyon fontos, mert mérsékelnie kell a kockázatait. Hiszen nagyon kitett a Kínából jövő közvetlen tőkebefektetéseknek és a hanyatló német ipari beruházásoknak, így szét kellene terítenie a gazdasági zónáját. A legjobb olyan helyeken, ahol gazdasági és intézményi stabilitás van, mint Marokkó.”